SasuSaku: A feledés homálya

41. fejezet

A Samehada felvette Sakura ravasz mosolyát, de inkább tűnt vérengző vicsorgásnak. Itachi nem rémült meg a felé szegezett kardtól. Ha jobban ismerte volna a lányt, talán jobban tette volna ha csak egy kicsit is megijed. Ehelyett kíváncsian várta a szívesség tárgyát.

- Van két megüresedett pozíció az Akatsukiban - kezdett bele negédesen Sakura. A ravasz mosoly félelmetessé vált, hisz látta az elkerekedett ónixokban a felismerést - Juttass minket be oda! - Sasuke hangosan ellenkezni kezdett Sakura újabb őrült terve miatt.

- Miért? Mi célod van ezzel? - előzte meg kérdésével Itachit a felháborodott öccse.

- Egyedül nem tudjuk megmenteni Narutot - ismerte el Sakura - Megöltem két Akatsuki tagot, ráadásul ha valami csoda folytán Itachi kilépne a bűnszövetkezetből, szerinted hiányzik még nekünk, hogy a nyomomban loholjanak?

Itachi úgy érezte összerakta a szálakat.

- Az Akatsukit akarod felhasználni, hogy a Shunsei ellen vonuljon. - Sakura csettintett a nyelvével, hogy a ténylevonása helytálló.

- Az ellenségem ellensége a szövetségesem. Ráadásul mindketten Narutot akarjuk.

- Aztán az utolsó pillanatban ellenük fordulsz. - folytatta tovább Itachi. A lány félhosszú tincsei előrebuktak ahogy bólintott. - Ez őrültség - rázta meg a fejét az idősebb Uchiha.

- Nem, ha teszek egy kitérőt Orochimaruhoz. - Sasuke arca megmerevedett és bosszúsan tekintett a lányra, ki szándékosan figyelmen kívül hagyta őt. Nem tudta mit rejtegetnek előle, de egy belső megérzés azt sugallta, hogy valami titkos fegyvert vagy technikát.

Tán őrültségnek tűnt a terv, de az semminek tűnt ahhoz képest, ami az elmúlt órában történt vele. Ha valaki azt mondta volna neki reggel, hogy az öccse lemondott a bosszújáról, illetve megbocsájtotta neki tetteit, mi több esélye nyílt boldog és teljes életet élni, kivégezte volna álltában az illetőt. A kettős kém szerep és kettős árulás semmiség ehhez képest.

Tetszett neki ez a fondorlatos ravaszság. Olyannyira, hogy elnevette magát.

- Kedvelem az észjárásodat - A hideg arc melegséget sugárzott - Segítek nektek - adta be a derekát.

Sakura ajkai őszinte mosolyba szaladtak át, mely a ritka alkalmak közé tartozott. Sasuke úgy érezte, hogy Sakura kihagyta őt a fontos döntések meghozatalából. Mindent maga tervezett meg, ahelyett, hogy kikérte volna az ő véleményét is. Nem lehet ilyet hirtelen kijelenteni, hogy csatlakozni akarnak az Akatsukihoz. Pláne nem az ő nevében is.
Bátyja döntése felől könnyebbséget érzett, viszont egy kaparó érzés fonta hatalmába szívét. Ahogy ezek ketten egymásra néztek, a mellkasában pontosan ugyanolyan érzés támadt, mint mikor Sakura Suigetsuval flörtölt vagy akár felmerült Kazuki neve.
Sasuke csendesen vívódott saját magában, Itachi hiába ismerte jól, most mégis tehetetlennek érezte magát. Az a gyermek kit hátrahagyott már felnőtt. Nem akar atyáskodni felette és tán joga sem lenne beleszólni a döntéseibe. Viszont egy tény sosem változik. Uchiha Sasuke mindig is a szeretett kisöccse marad.

- Készen álltok az indulásra? - Sasuke felocsúdott, ahogy a lány megpörgette a kardot, mellyel hajszál híján elsodorta.

- Ezt is hozni akarod? - akadt ki Sasuke.

- Miért ne? Ez a cukiság engem választott új gazdijának - vakargatta meg a Samehada álla alatt. A kard úgy lihegett mint ahogy a kutyák szoktak - Meg aztán elvesztettem a fegyverem, habár nem ilyen húsbárdot szerettem volna helyette. A harcstílusomhoz jobban illene egy hosszú, vékony, könnyű kard - Samehada mosolya lehervadt és megharapta gazdája ujját.

- Áucs - jajdult fel Sakura, vérző ujját a szájába kapta - Hálátlan dög - szidta meg. 

- A szerződés megköttetett - jött ki emberi hang Samehada torkán.

Mindenki megkövülten bámult a beszélő szájra.

- EZ BESZÉL! - akadtak fenn mindhárman egyszerre.

A kardról lehullott a kötés és a pikkelyek sötéten világítani kezdtek. A levegőbe emelkedett, ahol hirtelen forogni kezdett, majd Sakura tétován felemelt karjaiba hullott egy elegáns, hosszú könnyed kard, melynek pengéje sötétkék színű volt.Össze sem volt hasonlítható az eredeti kard alakjával.

- Gyönyörű - suttogta Sakura csillogó szemekkel, majd rögtön ki is próbálta. A levegőbe hasított fél kézzel, az előtte lévő öreg tölgy ketté hasadt - Mindig is ilyenről álmodtam. - Az izgatottságát a hangjában nem tudta palástolni. Sasuke úgy érezte, hogy a lány szerelembe esett saját új fegyverébe - Szélhasítónak vagy Vérpengének nevezzem el? Az utóbbi olyan közönséges - morfondírozott magában Sakura.

- Ezt úgy érzem ki kell várnunk - sóhajtotta Itachi öccsének, aki hirtelen csak egy hümmögéssel tudott reagálni.  

- Habár Hiroshi Végzete is lehetne - nevette el magát sötéten. De a Szélhasító jobban hangzik - fordult meg Sakura, majd feleszmélt, hogy bizony nincs egyedül. - Gomen. Felőlem indulhatunk - köszörülte meg a torkát. A kardot megpörgette kezei között, majd elrakta a fegyvert a hüvelyébe. Samehada erre is gondolt és a kardhoz illő sötét tartót kreált mellé.

- Sasuke! - szólította meg Sakura hosszú ideje először. Vagyis negyed órája rá sem hederített - Olyan genjutsut kellene kreálni, hogy Hiroshi azt higgye, hogy az Akatsuki fogságába estem. Így nyerek pár napot Naruto érdekében - Itachi nem értette a dolgot, de amint Sakura felhúzta a blúz ujját, mindent megértett.

Sasuke felvillantotta a Sharingant és két ujjával megérintette a vágás helyét a lány karján. A heg szétnyílt és egy kába fél szempár meredt a vakvilágba. Amint Sasuke rábocsájtotta az újabb genjutsut nyugodtan tűnt el Sakura bőre alatt a szemgolyó. 

- Most már tényleg indulhatunk! - nézett várakozóan Itachira, aki végül megindult abba az irányba, ahol az Akatsuki rejtekhelye fekszik.

Bocsi, hogy ilyen rövidke lett, de most csak ennyire tellett XD
Na ki sejtette, hogy ezt fogja kérni Sakura? :D