Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 21. Fejezet |

Az utolsó óránkról léptünk ki, amikor Tetsu hangosan elkezdett köhögni, nem túl szépen és meg is állt emiatt. Aggódva fordultam felé, ő pedig a kezét a szája előtt tartva köhögött folyamatosan. Gyorsan húztam magam elé a táskámat, majd vettem ki belőle a vizemet. Ezt követően legjobb barátom elé léptem, majd letekertem a kupakot és felé tartottam.

  - Haver, jól vagy? - kérdezett rá Nobuyuki.

Tetsu szó nélkül vette el tőlem a vizemet, majd ivott bele.

  - Szét hasad a fejem - suttogta nehezen a fekete hajú.

Hirtelen emeltem fel a kezemet, majd nyomtam Tetsu homlokához, illetve a másik kezemet a sajátomhoz.

  - Te lázas vagy - szóltam suttogva.

  - Jól vagyok, csak pihennem kell - szólt nehezen.

  - Gyere, segítek - léptem mellé, majd belekaroltam - A koliban kérünk lázmérőt és megmérjük a lázadat, rendben?

  - [Név], jól vagyok. Nem kell ide lázmérő.

  - Tetsu, légy szíves! - szóltam rá.

Legjobb barátom ezek után inkább nem szólt semmit, csak csöndben maradt és engedte, hogy Nobuyukival a koliba vigyük. Miután beértünk Tetsuék szobájába, osztálytársunk elszaladt, hogy lázmérőt kérjen.

  - Sziasztok - nyitott be Kenma, és köszönt, miután meglátott minket. Táskáját az ágyára dobta, majd meglepetten jött felénk - Mi történt?

  - Semmi - szólt egyből Tetsu.

  - Nagy valószínűséggel lázas és szerintem beteg is. Egésznap nem volt jól - magyaráztam.

  - Lehet, hogy hétvégén betegedett meg, amikor a kastélyhoz mentetek. Vagy azért, mert tegnap este Bokuto-sannál rövid ujjúban játszott az udvaron a kiskutyákkal.

  - Tetsurou! - néztem a fiúra elszörnyedve.

  - Mondtam, hogy ne mondd el neki! - szólt Tetsu a fiatalabbra.

  - Vigyázhatnál jobbam magadra is! - dorgáltam meg - Istenem, nem vagy már gyerek. Kérlek, vigyázz jobban az egészségedre - néztem rá aggódva.

  - Itt vagyok - jött be az ajtón Nobuyuki, majd odaadta Tetsunak a lázmérőt.

Tetsu behelyezte, majd vártunk. Vártunk perceket, hogy kiderüljön, Tetsu lázas.-e. Azonban én úgy éreztem, hogy nagyon is az.
  Pár perc elteltével Tetsu kivette a lázmérőt, ami harminckilenc fokot mutatott.

  - Bazd meg - szaladt ki Nobuyuki száján - Kuroo, menj haza. Megkeresem a nevelőt, hátha itt van már - azzal kiviharzott az ajtón.

Tetsu az ajkába harapott, és lesütötte a tekintetét.

  - Csessz le nyugodtan - suttogta maga elé, miközben felém intézte a szavait.

Én ahelyett, hogy bármit is mondtam volna, csak mellé ültem, majd átöleltem a derekát, és adtam a halántékára egy puszit.

  - Csinálok neked teát, amíg anyukádék ide nem érnek. És pihenj is. Itt leszek, figyelek rád - szóltam halkabban - Bármi van, szólj.

  - Köszönöm - szólt hálásan, majd a fejét az enyémnek döntötte.

    - Feküdj az ágyba, jó? - emeltem el a fejemet, majd a szemébe néztem.

Arca sápadt és piros volt, és látszott rajta, hogy nincs jól.

  - Megígéred, hogy legközelebb jobban vigyázol magadra? - simogattam meg forró arcát, mire ő bólintott - Hazamész, és iszol sok teát, illetve veszel be orvosságot, és sokat alszol. Nagy fiú vagy, és hamar legyőződ ezt a csúnya betegséget! Te erősebb vagy nála, nem igaz? - vezettem fel az arcáról a kezemet, egészen a hajáig.