Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 85. Fejezet |

Sziasztok! Azokhoz szeretnék szólni, akiknek esetleg van olyan barátjuk, szerettük, rokonuk vagy ismerősük Ukrajnában. Tiszta szívből kívánom, hogy minden rendben legyen velük és ne essen bajuk! Nektek pedig, és természetesen nekik is, hatalmas nagy erőt és kitartást kívánok! Vigyázzon mindenki magára!

◾◾◾

Este közel egy óráig voltunk fel a többiekkel. Közben Lev is megtalált minket, azonban elhitte nekünk, hogy csak a veszekedésünk miatt vagyunk ilyen állapotban. Egyáltalán nem szerettem volna hazudni neki, azonban megakartam ő kímélni a dolgoktól. Lev okos fiú és még most sem biztos, hogy elhitte, hogy csak ennyi a baj, azonban nem akaszthatok rá egy ekkora nyomást, mint amiben mi is úszunk. Szeretném, ha olyan dolgokkal foglalkozna, amik pozitívok ránézve és nem olyanokkal, amik esetleg megrémiszthetik vagy rossz közérzetet keltenek benne. Egy óra után, miután a többiek elmentek, egyedül Tetsu maradt. Még fent maradtunk és úgy döntöttünk, hogy megbeszéljük ezt az egészet, ami történt a délután folyamán. Mind a ketten rémesen éreztük magunkat, amiért Így viselkedtünk a másikkal. Én haragudtam magamra, amiért értetlen voltam és a határokig húztam Tetsu idegeit, ő pedig haragudott magára, amiért így beszélt velem. Mind a ketten bocsánatot kértünk a másiktól és beláttuk a saját magunk hibáit. Ezt követően picit még beszélgettünk a velem kapcsolatos dologról, mely az este folyamán történt. Tényleg szükségem van egy szakemberre, mert nélküle nem tudnám ezt az egészet kibírni. Először arra gondoltam, hogy abból a pénzből fogom kifizetni, amit apu hagyott rám, illetve a banki számlámon volt lezárva, azonban Tetsu feltett egy kérdést, mely miatt ez az egész lehetetlennek bizonyult. Neki is van hasonló számlája, melyre a félretett pénzét teszi és csak akkor nyúlhat hozzá, ha betöltötte a felnőtt kort. Mivel még nem voltam húsz éves ezért esélytelen volt, hogy abból a pénzből vegyek ki, ezzel finanszírozva a pszichológust. Nem volt saját keresetem és nem tudtam, hogy miből fizessem ki. Azt pedig azonnal elutasítottam, hogy Tetsu vagy a családja bármilyen összeget is költsön rám emiatt. Nem várom el és nem is szeretném, ha ők finanszíroznák nekem a pszichológust. Kifogok találni valamit, de azt semmiképpen sem szeretném, ha ők fizetnék ezt nekem. Tetsunak nem tetszett, hogy nemet mondtam az ajánlatára. Hiába mondta, hogy a szülei úgy szeretnek, mintha az ő gyermekük lennék, nem engedhettem, hogy ennyi pénzt költsenek rám. Eltartanak, náluk élhetek és fizetik az étkezésemet is az iskolában. Az, hogy segítek nekik otthon és megteszem azt, amit csak tudok, még mindig kevés szerintem. Túl sok mindent köszönhetek nekik és nem engedhetem, hogy még többet költsenek rám. Megoldom. Valahogyan meg fogom oldani.
  Reggel nagyon nehezen keltem fel. Nagyon fáradt és kimerült voltam, de mennem kellett iskolába. Tetsu nagyon aranyos volt velem és a tenyerén hordozott reggel és egésznap. Folyamatosan mellettem volt, simogatta vagy fogta a kezemet, megetetett ebédnél, ölelgetett és elárasztott tömérdek szeretettel. A szívem elolvadt attól a kedvességtől és szeretettől, amit tőle kaptam. Úgy érzem, hogy soha nem fogom tudni mindezt viszonozni, akármennyire is igyekszem. Tetsu borzasztóan sok mindent tett értem, mióta csak ismerem őt és nem egyszer mentett már meg engem. Az én szememben tényleg olyan, akárcsak egy hős. Egy olyan hős, aki nem visel köpenyt és még ha nem is látom őt, akkor is mellettem van, és a háttérből vigyáz rám.
  A suli végeztével Tetsu elment edzésre, én pedig ettem, és megcsináltam a házijaimat. Mikor végeztem, akkor elmentem le Tetsuékhoz az edzésre. Kíváncsi voltam, hogy mikor találkozunk Bokutoékkal, hiszen már négy óra is elmúlott, nekünk pedig holnap iskola is lesz.

  - Szia tündérke - nyúlt felém Tetsu, amint odaértem hozzájuk és az ajkán édes mosoly jelent meg. Közelebb lépett hozzám, majd szorosan magához ölelt - Mi újság?