Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 80. Fejezet |

Másnap reggel korábban keltünk, ugyanis a mai napnak a délutánján mennek majd haza a Karasunos fiúk, illetve mi is. Éppen ezért az edzők megkértek minket, hogy kelljünk fel korábban, hogy tudjanak a fiúk még játszani egy kicsit. Mivel kicsit későn mentünk aludni, ezért reggel picit fáradtabbak voltunk a kelleténél. Azonban ezt nem bántam, ugyanis este Levnek sokkalta jobb volt a kedve és eltudtuk neki mulasztani a honvágyát. Örültem, hogy jobban érzi magát és ma végre hazamehet az anyukájához is.

  - Jó reggelt - ásított nagyot Tetsu, ahogy összetalálkoztunk a tornateremben.

  - Jó reggelt - intettem neki, majd közelebb léptem hozzá és adtam egy puszit az arcára - Hogy aludtál?

  - Forgolódtam egész éjjel és hülyeséget is álmodtam. 

  - Mit álmodtál?

  - Ezzel a hülye játékkal kapcsolatban. Stresszeltem, hogy este valaki bejön és kiejt.

  - Szerintem senki se annyira elvetemült, hogy az éjszaka közepén tegye ezt meg - ráztam meg a fejemet.

  - Bokuto képes rá.

  - Naa, ő se képes rá - mosolyodtam el - Jó reggelt, Kenma - köszöntem a fiúnak, aki csak biccentett és tovább is ment - Kenma se aludt jól? - néztem Tetsura.

  - A Nemzeti óta nem pihente ki magát rendesen és sokszor fáradt - szólt a fiú aggodalmasan - A szervezete hozzá van szokva ahhoz, hogy kicsit később megy el aludni, így hiába fekszik le korán, nem képes elaludni. Valamit kezdenem kellene vele, mert ha így folytatja, akkor nem lesz jó vége. Yamamoto szerint már vagy háromszor elaludt a suliban órán. Nem lesz ennek így jó vége - húzta el a száját - Kenma amúgy se bírja sokáig, ha meg van erőltetve a teste, de az utóbbi időben igencsak megerőltette. Ha hazamegyünk, beszélek vele.

  - Tudok segíteni valahogy? - kérdeztem meg aggódva.

  - Kenmat bízd csak rám - nézett le rám - Elég, ha a többiek miatt aggódsz. Rendben lesz - mosolygott.

  - Tényleg megölted Levet? - jött oda hozzánk Bokuto a semmiből.

  - Igen, megtettem - szóltam zavartan.

  - Ezek szerint neked Lev áldozata van, igaz? - kérdezte meg Akaashi.

  - Igen - bólintottam - Ti még bent vagytok, ugye?

  - Igen és úgy izgulok már! Ki tudja, hogy honnan jön a támadás! - nézett körbe hirtelen.

  - Lehet, hogy te vagy nálam - húztam Bokuto agyát.

  - Biztos nem - szólt egyből.

  - Bármi megtörténhet - vontam meg a vállamat mosolyogva.

  - Szerintetek mennyi az esélye, hogy valakik egymást húzták? - kérdezte meg Akaashi.

  - Nem sok, de nem is lehetetlen - gondolkodtam el.

  - Lev kiesett, szóval mindenkiét tudja már, hogy micsoda - sóhajtott Tetsu - Úgy irigylem - nyújtózott ki - Én is tudni szeretném a tiéteket.

  - Legszívesebben elmondanám, de akkor nem lenne ennyire mókás - mosolygott Bokuto - [Név], legalább jó ember került hozzád, jó feladattal?

  - Kinek mi a jó - vontam vállat mosolyogva és észrevettem, hogy Akaashi néz, mire belenéztem a szemébe.

Körülbelül tíz másodpercen keresztül szemeztünk, mire Akaashi minimálisan mellém nézett, én pedig elkaptam a tekintetemet, mert nem bírtam már tovább, ahogy nézett.