Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 12. fejezet |

Tetsuval a gólya tábor alatt lettünk barátok.
  Mielőtt elkezdődött volna az első évünk, előtte volt egy tábor, hogy összeismerkedhessünk. Annak a nyárnak az elején, az életem egy olyan időszakban volt, melyet senkinek se kívánok. Tragédia történt a családomban, és emiatt az akkori barátaim megmondták nekem, hogy nem szeretnének többet velem lenni és csak érdekből barátkoztak velem. Nem volt elég, hogy elveszítettem egy olyan embert, akit mindenkinél jobban szeretek, még ők is magamra hagytak. Ez pedig fájt. Elmondhatatlanul. Anyukám már akkor nem foglalkozott velem, azonban mindez eltörpült, amikor még négyen voltunk. Azonban utána felerősödött az, hogy nincs rám szüksége és a húgomat jobban szereti, mint engem. Nehéz volt az a nyár. Depressziós lettem, nem mozdultam ki otthonról és csak altatóval tudtam aludni. Egyszerűen megszűnt számomra létezni a világ és elszerettem volna tűnni.
A gólya táborba úgy mentem el, hogy félreteszek minden negatívumot és szerzek barátokat. Igen, azonban ez nem jött össze. A lányok ismerték már egymást, és nem akartak még valakit beengedni a társaságukba. Próbálkoztam abban a táborban, azonban ők ahelyett, hogy adtak volna egy esélyt, bántani kezdtek. A fiúkkal nem próbálkoztam, hiszen nem maradt bátorságom. Hiába osztottak be minket szobákba, a lányok átvándoroltak, én pedig egyedül maradtam. Egészen addig, míg Tetsu rám nem talált.
  Egyedül voltam, amikor közös feladat volt és étkezésnél is. Ez pedig feltűnt neki, és egyik este, amikor a szobában voltam egyedül, átjött hozzám. Nem szerettem volna vele jóban lenni, hiszen nem úgy nézett ki, mint aki komolyan barátkozni akarna velem. Ott akkor, azonban Tetsu ahelyett, hogy a fiúkkal lett volna, velem volt. Bíztatott, hogy nyíljak meg és hogy ne féljek tőle ennyire, hiszen nem akar rosszat. És ennek az estének köszönhetően Tetsuval barátok lettünk. Megbíztam benne és ő is bennem. Ő volt az egyetlen, akinek képes voltam elmondani a családi tragédiámat és azt, hogy mit tettek velem a volt barátaim. Ő pedig megértette, hogy emiatt miért is nem bízom az emberekben.

Ahogy telt az idő, Tetsuval úgy kerültünk szorosabb barátságba, míg nem legjobb barátok lettünk. Azonban, amikor másodikosok lettünk, minden megváltozott. Kenmaék akkor lettek elsősök és rendeztek nekik szeptemberben egy üdvözlő bulit. Azon a bulin Tetsuval a kelleténél többet ittunk és emiatt átjöttünk a kollégiumba. Már akkor egyedül voltam, így hozzám mentünk fel. Elsőben, amikor elkezdtem a gimnáziumot, pár napig volt szobatársam, azonban ő átment máshoz, mert az unokatestvére is idejárt, így vele akart lenni egy szobában. Én pedig egyedül maradtam.
  Miután Tetsuval felmentünk a szobába, olyat tettünk, ami mindent megváltoztatott. Közel álltunk egymáshoz és ittasak voltunk. És megtörtént. Mi sem tudjuk, hogy miképp alakult így, hogy ez megtörtént, de ott, akkor, lefeküdtünk. Mind a kettőnknek az volt az első, és Tetsu olyan oldalát ismertem meg akkor, amit eddig nem. Annyira aranyos, gyengéd és finom volt velem, hogy egyszerűen soha nem akartam őt elengedni magam mellől. Természetesen, miután ez megtörtént, megígértük a másiknak, hogy soha többet nem lesz ilyen. Azonban ezt nem tartottuk be, így közel egy éve tart ez a viszony közöttünk.
  Mindig is úgy természetesnek találtam, hogy Tetsu hozzám ér, vagy tesz dolgokat, attól a naptól kezdve, hogy először lefeküdtünk. Azonban, mélyen eltemettem magamban azt az érzést, hogy szeretném őt. Éppen ezért, már nem tudtam, hogy mi is a valóság. Szerettem, ha hozzám ért. Szerettem, ha megcsókolt. Szerettem, ha mellettem volt. Egyszerűen annyira szeretek benne mindent, és őt magát, hogy nem akarom őt elengedni. Soha. És éppen ezért siklott át az agyamon akkor ott, Akaashival beszélgetve, hogy lehetséges az, hogy beleszerettem Tetsuba, már réges-régen, csak nem vettem észre.

Több, mint fél órába telt, hogy Akaashinak elmeséljem azt, hogy mi történt másodikban velünk Tetsuval. Ő figyelmesen hallgatott, én azonban semmit se tudtam leolvasni az arcáról.

  - Igazából ennyi lenne - suttogtam.

  - Azt a - szólalt meg.

  - Nyugodtan elítélhetsz. Nem haragszom meg érte, Akaashi - mosolyogtam kellemetlenül.