Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 11. fejezet |

  - Mondd, holnap is mész Akaashihoz?

  - Igen.

  - Ma hogy haladtatok? - kérdezte, miközben felém nézett.

  - Egész jól. Sokat megjegyeztem és jól is ment.

  - Ennek örülök - cirógatta meg a sípcsontomat - Hallod, kérdezhetek valamit?

  - Persze, kérdezz csak - néztem arcára a sötét folyosón.

  - Kenma elment haza estére. Aludhatok nálad?

  - Elférünk az ágyon szerinted?

  - Biztosan - szólt kedvesen.

  - Én benne vagyok - sóhajtottam aprót.

  - Lemegyek a cuccomért és megpróbálok halkan visszajönni - tolta le magáról a lábamat, majd felállt.

  - Rendben, aztán vigyázz, el ne kapjon a nevelő, aki itt alszik - mosolyogtam rá.

  - Ugyan, kicselezem én - nevetett halkan, majd lesietett.

Miután Kuroo lement, jómagam bementem a szobámba és elpakoltam azokat a dolgokat, amik elől voltak. 
  Olyan öt perc elteltével, az ajtóm nyílott és Kuroo jött be, a kezében a telefonjával és egy üveg vízzel. 

  - Azt hittem, hogy hozol párnát és takarót is - illetődtem meg.

  - Hupsz, az elmaradt - von vállat unottan, majd a vizet letette az ágy mellé, a telefonját pedig feltette töltőre - Kívül vagy belül aludhatok?

  - Én belül szeretnék.

  - Rendben - bólintott.

Kuroo leült az ágyamra, én pedig leoltottam az éjjelilámpát és a sötétben az ágy felé csoszogtam. Ahogy odaértem, lehajoltam és tapogatózni kezdtem, hogy megtaláljam a saját helyemet. Ám ekkor, Kuroo egy hirtelen mozdulattal elkapta a derekamat, majd maga mellé dobott. Igyekeztem nem felkiáltani hangosan, éppen ezért összeszorítottam az ajkamat.

  - Normális vagy? - kérdeztem visszafojtott nevetéssel.

  - Így legalább nem taposol át rajtam - nevetett, majd a kezével megcirógatta a derekamat, ami még mindig fogott.

Jómagam azonban elhúzódtam, hogy a takaró alá betudjak bújni. Amint ez megvolt, Kuroora néztem, majd a sötétben elmosolyodtam kedvesen. Ámbár ő ezt nem láthatta.

  - Jó éjszakát, Kuroo.

  - Neked is - szólt vissza álmosan, majd hátat fordított nekem, és az ágy szélére húzódva betakarózott és fejét a párnára helyezte.

Hiába voltunk mind a ketten az ágy szélén, az ágy nem volt hű de nagy, így közel éreztem őt magamhoz. Szemeimet lehunytam, majd megpróbáltam elaludni.

  - [Név] - szólt Kuroo halkan.

  - Hm? 

  - Ha megkérlek, akkor hívnál a keresztnevemen mostantól?

  - Miért? - kérdeztem meg, miközben még mindig háttal voltam neki.

  - Csak jobb, ha úgy hívsz - suttogta, majd utána nem szólt többet.

A szívem hevesen kezdett el dobogni és egyszerűen éreztem, ahogy a forróság elönti a testemet. Legszívesebben megfordultam volna és szorosan magamhoz ölelve aludtam volna el vele. Azonban nem tettem ezt. Kurooval hiába aludtunk már sokszor együtt, vagy feküdtünk le, soha nem aludtunk összebújva, vagy ölelkezve. Egyszer sem. Éppen ezért nem akartam ezt most megtenni, ugyanis ez nem volt megszokott kettőnk között.
  Végül hamar beléptem az álmok irodalmába, miközben a lelkemben némi megnyugvás volt, leginkább azért, mert Kuroo itt aludt mellettem.