Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 75. Fejezet |

Február tizennegyedike közelettével egyre jobban izgultam, ugyanis Tetsuval ez volt az első alkalom, hogy megünnepelhetjük a Valentin-napot. Az elején féltem neki felhozni, ugyanis úgy gondoltam, hogy neki ez ugyanolyan nap, mint a többi, és nem szeretne esetleg ünnepelni. Én sem egy nagy lakomára gondoltam, csupán annyira, hogy elmegyünk randizni, vagy csinálunk valamit együtt. Azonban nem kellett semmilyen ötletet mondanom, ugyanis Tetsu és még más valaki eltervezték a Valentin-napot. Tetsu azzal állt elő, hogy Bokutoval összebeszéltek, hogy menjünk el közösen randizni. Tetsu velem, Bokito peidg Hitomival. Azonnal belementem, ugyanis soha nem voltam duplarandin és izgalmasnak találtam, hogy együtt megyünk el velük. Irtózatosan szurkoltam folyamatosan Bokutonak és Hitominak, akik randizni is elkezdtek nemrégiben, hogy végre jöjjenek össze. Látszik rajtuk, hogy nagyon szeretnek a másikkal lenni és Bokuto sokkalta boldogabb és kevesebbszer szomorú, mióta Hitomi belépett az életébe. Boldogságot érezek, akárhányszor rájuk nézek, ha együtt látom őket a találkozásokkor. Nagyon szeretném, ha mind a ketten boldogok lennének, nem mással, mint egymással. Mind a kettőjük életében voltak rossz dolgok, melyek után nem tudtak annyira nevetni és jól érezni magukat. Megérdemlik, hogy végre olyan ember mellett lehessenek, aki tényleg fontos nekik, és szereti őket. Bokuto majdnem hogy napi szinten ír nekem, és amikor találkozunk, akkor is elmondja, hogy mennyire boldog és szerelmes. Sikeresen beleszeretett Hitomiba, aki tényleg egy tündéri lány. Egy olyan személyiség, aki teljesen Bokutonak való. Az sem szab gátat, hogy Hitomi sokkalta kisebb, mint Bokuto, vagy pár dologban nem egyezik az érdeklődési körük. Ennek ellenére nagyon jól megtalálták a közös hangot, és jól elvannak a másikkal. Bokuto pedig úgy vigyáz ré, mint a legféltettebb kincsére. Nagyon édes, ahogy Hitomival viselkedik, és még az én szívem is megmelengeti a viselkedése.

  - Hol vannak már? - tüsszentett Tetsu, miközben az étterem előtt álltunk.

  - Húzd fel jobban a sapid - nyúltam fel a fejéhez, majd megigazítottam a sapkákát és a cipzárt is jobban felhúztam a kabátján - Biztosan mindjárt jönnek - válaszoltam a feltett kérdésére.

  - Idefagyok - fújta ki a meleg levegőt, mely meglátszott a levegőben - Mindenhol iskolások is vannak, akkora a tömeg.

Jelenleg csütörtök volt és mivel iskola után voltunk, mindenki ment haza az iskolából, esetleg beültek valahova a barátaikkal. Pont azt az időt fogtuk ki, amikor a legtöbb diák és fiatal van a városban.

  - Nagyon fázol? - kérdeztem meg aggodalmasan.

  - Meg vagyok - sóhajtott, majd lepillantott rám - Te nem fázol?

  - Nem nagyon - mondtam el őszintén - De ha te fázol, akkor menjünk be. A végén még megbetegszel.

  - Erős immunrendszerrel rendelkezem. Nem lesz bajom. Bár azért jöhetnének már...

  - Szerintem mindjárt ide érnek - fogtam meg Tetsu kezét, majd elkezdtem dörzsölni, hogy kicsit melegedjen - Hol a kesztyűd?

  - Koliban.

  - Miért nem hoztad el.

  - Most az anyám, vagy a barátnőm vagy ma? - fordult felém hirtelen, miközben lenézett rám.

  - Mindkettő egy kicsit? - kérdeztem egy kedves mosoly mellett.

  - Inkább legyél csak az egyik.

  - És melyiket szeretnéd?

  - Ezt komolyan megkérdezed? - nevette el magát, majd lehajolt és adott egy puszit - Csakis a barátnőm.

  - Tudod....Olyan jó hallani, amikor ezt mondod rám - suttogtam boldogan, miközben próbáltam a vigyorgásom visszafogni.

  - Tényleg?