Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 63. Fejezet |

A napjaink tanulással, szalagavató próbával, és edzésekkel teltek. Közeledett a szalagavató és a nemzeti is. Igaz, az érettségi még odébb volt, de az is elfog jönni hamarosan. Szinte fel se fogtuk, hogy hányadika van, vagy hogy mennyire gyorsan telnek a napok. Éppen ezért nem is tűnt fel, hogy átléptünk a decemberi hónapba, és már hónap eleje volt. Ez pedig nem mást jelentett, mint Mikulást, illetve Akaashi és apu születésnapját. Ugyanis mind a kettöjüknek december ötödikén volt. Annyi különbséggel, hogy csak az egyiket tudtuk megünnepelni rendesen.
  Nehezen döntöttem el, hogy mit is adok Akaashinak, így végül bátorkodtam megkérdezni őt, hogy minek örülne. Ő először annyit mondott, hogy nem szeretne semmit, mert igazából mindene megvan, amitől boldog lesz. Aztán miután hosszasan kérleltem őt, végül mondott valamit. Egy rajzot kért, amit én csinálok neki. Mindegy, hogy miről vagy kiről csak tőlem legyen. Őszintén szólva sokat jelentett nekem, hogy kézzel készített dolgot szeretne, ráadásul rajzot. Tudta jól, hogy mennyire szeretek rajzolni és bízott bennem annyira, hogy tudja, olyan rajzot készítek neki, mely tetszeni fog neki. A többiek közösen szerettek volna adni neki valamit, azonban kicsit elnézték a dátumot. Annyira lefoglalta őket az edzés, a tanulás és a szalagavató próbái, hogy kifutottak az időből. Tudták, hogy Akaashinak mikor van a születésnapja, azonban az időérékük elveszett és mire kettőt pislogtak, már harmadika volt, ők pedig bármiféle ajándék, vagy ajándék ötlet nélkül voltak. Ez Akaashi tudomására is jutott, ő pedig megnyugtatta őket, hogy nem szeretne semmit. Elég lenne neki, ha átmennénk hozzájuk, és együtt lógnánk. Azonban ahogy én is, ők se érezték úgy, hogy ajándék nélkül feltudnák őt köszönteni. Így pénteken, suli után rohantak a boltokba, és találtak is valamit, azonban a nagy sietségben rossz ruhaméretet választottak és a blokkot pedig kidobták, így nem tudták visszavinni. Beszálltam én is a tanácskozásba, végül szombat délutánra kitaláltunk pár dolgot. Először is Bokutonak elmentünk készíttetni gravírozott karkötőt, ami közös, amolyan "tesós-baráti" karkötőnek készült. Elvállalták, még ha az utolsó pillanatban is álltunk vele elő. Tetsu és Kenma nehezen választottak, szóval emiatt majd nemhogy estig a bevásárlóközpontokat jártuk. Tetsu már annyira reménytelennek gondolta ezt az egész ajándékváráslást, hogy azon volt, készít rólam egy képet, aztán bekeretezteti és azt adja Akaashinak. Aztán ezt a nagy traumát, végül én törtem meg. Eszembe jutott, hogy amikor elmentünk Akaashival autós moziba, akkor említette, hogy nagyon szereti a matchbox kisautókat és régen nagyon sokat játszott azokkal, ami a nagyszüleinél volt. Már csak az volt a nagy kérdés, hogy hol találhatunk matchboxokat, este hat órakor. Végül az internet segített ki minket és kibuszozva egészen a a külvárosig, egy retro boltban találtunk matchbox kisautókat. Így Tetsunak is volt ajándék, azonban Kenmanak még nem. Sajnos kifutottunk az időből, így már azok a boldog bezártak, amikben tudtunk volna vásárolni. Emiatt pedig született az a döntés, hogy vasárnap mindenki külön válik és találkozunk Akaashinál.
  A december ötödikei vasárnap reggel Bokuto ment a karkötőkért, Kenma és Tetsu mentek gyorsan ajándékot nézni, én pedig igyekeztem elmenni a cukrászdába, ahonnan Akaashinak lett torta rendelve. Eleve a szülei rendelték neki, azonban úgy adódott, hogy vasárnap is bent kell lenniük a rendelőben és majd csak délután tudnak hazajönni. Éppen ezért felajánlottam Akaashi anyukájának, hogy elmegyek a tortáért, hiszen amúgy sem volt más dolgom.

Vasárnap délelőtt kicsit hideg volt, így rétegesen öltöztem fel, és mielőtt elmentem volna, megnéztem, hogy mindenem megvan-e.

  - Merre mész? - jött ki Hina a konyhából az előtérbe, ahol én álltam felöltözve.

  - Akaashinak elmegyek a szülinapi tortájáért. Amayaék ma dolgoznak, így felajánlottam, hogy átveszem - magyaráztam, miközben az anyukára néztem.

  - Elvigyünk esetleg? - kérdezte meg kedvesen.

  - Nem kell, köszönöm. Sétálok és addig is levegőzöm - mosolyogtam.