Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 70. Fejezet |

Miközben a fiúk pihentek, visszajött Kenma is. Akaashi összefutott pár sráccal, akik az utcájában éltek, így leragadt velük beszélgetni. Öten voltunk és miután Bokuto és Tetsu pihentek egy keveset, Tetsu megrohamozta a konyhát, Bokuto pedig elrángatott engem táncolni. Iszonyat pörgős zenék mentek és teljesen levert a víz és kifulladtam körülbelül öt zene után. Azonban Bokuto nem akart engem elengedni, tovább akart táncolni. Pont jókor jött Tetsu, akinél azt hittem, hogy kiszabadít, de helyette ő vitt el táncolni. Éreztem rajta, hogy ivott még picit és úgy éreztem, hogy ezután már nem engedem neki, ugyanis nem szeretném, hogy esetleg bármi baj legyen vele a későbbiekben. Szó sincs arról, hogy nem szeretném, hogy jól érezné magát, vagy annyit igyon, amennyi jól esik neki, csupán tudom, hogyha nagyon sokat iszik, akkor sírni fog és feljönnek a rossz dolgai.
  Testu vagy negyed órán keresztül táncoltatott engem, utána pedig végre megtudtam vele értetni, hogy pihenni szeretnék, így eljött velem leülni. Ahogy leültem Kenma mellé, ő a velünk szemben lévő ülőgarnitúrára vágódott, és elfeküdt rajta. Aztán az egyik pillanatban hirtelen elkezdett röhögni, ami miatt picit megijedtem, olyan hirtelen jött.

  - Jól van? - fordult Hitomi Kenma felé.

  - Kutya baja - motyogta Kenma.

  - Tetsu - szólítottam meg, amikor átültem mellé - Menjünk ki a friss levegőre?

  - Nem kell - legyintett, majd lehunyta a szemét.

  - Ne aludj el, kérlek - kezdtem el rázogatni.

  - Lassan hajnali egy lesz - szólt Kenma - Hány körül szeretnétek menni?

  - Szeretnétek menni? - néztem Kenmara.

  - Nekem mindegy, viszont az előbb láttam ahogy Bokuto-san kiszaladt a hidegre póló nélkül, Kuroo pedig mindjárt elalszik - szólt Kenma aggódva.

Ahogy meghallottam, hogy mit csinált Bokuto, felpattantam, majd átvágva a tömegen igyekeztem minél előbb kiérni a ház elé. Nagy nehezen, de átfurakodtam magamat az embertömegen és ahogy kiértem, egyből meg is pillantottam Bokutot. Kint kellemetlen szag csapott meg és habár sose éreztem ilyet, volt egy sejtésem, hogy minek lehet ez a szaga. Bokuto ott állt pár sráccal a ház mellett, akiket én nem ismertem. Sőt, szerintem egyetemisták lehettek a kinézetük alapján. Éppen próbáltak Bokutora aggatni valamit, ami erősen füstölgött, én pedig hevesen dobogó szívvel siettem oda hozzájuk.

  - Bocsi, őt elviszem! - fogtam meg mindkét karját Bokutonak, majd sietősen elhúztam onnan.

Amikor odaértem a fiúkhoz éreztem azt az undorító szagot, mely valószínűleg füves cigi volt. Ha kicsit később jövök, akkor lehet, hogy képesek lesznek az ittas Bokuto rávenni, hogy beleszívjon.

  - Mit csinálsz? Megfogsz betegedni! - néztem fel rá aggódva, miközben belefelé igyekeztem vele - Hol a pólód?

  - A portán - szólt kómásan.

Ahogy beléptünk a házba a Bokuto szerinti portához mentünk, mely csak a tároló volt. Elkértem Bokuto ingjét, majd egy olyan részre vittem őt, ahol nem voltak túl sokan. Nehezen, de belebújtattam, és még be is gomboltam neki az inget, ugyanis ő egyedül nem tudta. 

  - Bokuto - néztem fel rá aggodalmasan, miután begomboltam őt - Ugye nem szívtál bele?

  - Mibe?

  - Abba a füves cigibe?

  - Nem, kellett volna?

  - Nem, nem! - ráztam a fejemet hevesen, majd közelebb léptem hozzá és aggodalmasan átöleltem, miközben kiélveztem azt, hogy a fürdő olyan távol volt a nappalitól, hogy itt nem volt fülsüketítő a zene - Örülök, hogy nem tetted! Nem szabad ilyen dolgokat tenni ittasan, mert később megbánhatod. Te nem ilyen vagy Bokuto. Kérlek, ne csinálj butaságokat, és ne vedd le a pólód se, mert komolyabb bajod lesz. Mondd, mennyit ittál?