Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 6. fejezet |

Másnap délután az volt az első, hogy összepakoljam minden cuccomat, ami az elkövetkezendő hétre kell, csináljak magamnak a hétre főtt kaját, és eltegyem a tanulnivalót. Amint ezzel megvoltam, elköszöntem anyától és a húgomtól (akik alig akartak elköszönni tőlem), majd elindultam Kuroohoz. Szinte megkönnyebülés volt eljönni otthonról, és átmenni hozzá.
  Negyed órára lakott tőlem, viszont mindössze öt percesnek éreztem az utat. Amikor odaértem hozzájuk, kopogtam, ő pedig hamar ajtót is nyitott nekem.

  - Hát szép napot kívánok - nézett le rám mosolyogva, majd egy kezével átölelt, közben a másikkal elvette tőlem a a cuccomat.

  - Szia - öleltem vissza - Milyen volt a kastély?

  - Őrületesen jó! - nevetett, miközben én levettem magamról a kabátot és a csizmát - Bokuto lement a pincébe, ahol megtámadta pár denevér. Találtunk régi térképeket és holmikat. Nagyon para volt, majdnem összeszartam magamat - nevetett - Kár, hogy nem jöttél.

  - Én annyira nem bánom - válaszoltam zavartan, amikor beléptünk a szobájába, ő pedig letette a cuccomat.

  - Miért? - pillantott rám meglepetten, majd fekete hajába túrt.

  - Szerintem szívinfarktust kaptam volna, és ti szanaszét ijesztgettetek volna. 

  - Áhh, nem - legyintett mosolyogva.

  - Ismerlek - ráztam meg nevetve a fejemet.

  - Oké, lehet, hogy rád hoztuk volna a frászt. De utána úgyis kiengeszteltelek volna.

  - És hogyan? - néztem fel rá.

Ő egy pimasz mosolyt húzott az ajkaira, majd fekete melegítőjének a zsebébe dugta a kezeit.

  - Azt majd este megtudod - szólt mély és duruzsoló hangján.

  - Istenem - ráztam meg sóhajtva a fejemet.

  - Éhes vagy? - ült le az ágyára, miközben engem kémlelt.

  - Nem, ettem otthon - sétáltam hozzá, majd mellé ültem.

  - Volt ma valami otthon? - érdeklődte meg.

  - Semmi, hála az égnek - sóhajtottam - Viszont egyre jobban nem szeretek hazamenni - tördeltem az ujjaimat.

  - Ide is jöhetsz hétvégén - pislogott rám.

  - Kuroo, ott van az otthonom, és minden holmim. Nem lehetek mindig nálatok - beszéltem magam elé halkan.

  - Én nem bánnám, ha itt lennél mindig. Addig se unatkoznék - mosolygott.

  - Hé - löktem meg a karját.

  - Nem a szexre gondoltam - sóhajtott - Mást is tudunk csinálni. Nézünk sorozatot, együtt tanulunk, beszélgetünk, vagy akármi. Ki is sminkellek, ha akarod, vagy mit tudom én. Együtt lennénk és az a lényeg, nem?

  - De, végülis - adtam meg magam egy mosoly mellett.

  - Na látod - paskolta meg a combomat - Legjobb barátok vagyunk, és el se tudnám képzelni nélküled a mindennapjaimat.

  - Én sem - néztem barna szemeibe.

  - Azt mindjárt gondoltam - mosolygott.

  - Valaki nagyon el van szállva magától - néztem arcára.

  - Én? - mutatott magára - Soha. Egyébként akkor Akaashi elment veled haza, igaz?

  - Igen - bólintottam - Elkísért egészen hazáig. Bár mielőtt hazamentem volna, még sétáltunk kicsit és beszélgettünk.