Vasárnap este nem sikerült időben elmenni aludni, így reggel ötkor, amikor felkeltünk, nagyon fáradtak voltunk. Tetsu nem találta pár cuccát, és egészen hajnali kettőig pakoltuk a cuccait, ugyanis ő elfelejtette ezt megcsinálni. Kemény három órát, ha aludtunk, és úgy voltunk vele, hogy inkább fel se kelünk, azonban a fiú anyukája kellőképpen felébresztett minket, így kimásztunk az ágyból.
Mától, azaz elsejétől egészen negyedikéig, azaz csütörtökig kirándulni megyünk Kiotóba. Vonattal fogjuk megtenni a távolságot, ami körülbelül három óra lesz. Aludni szeretnék majd a vonaton, és az a sejtésem, hogy a többiek is aludni fognak majd.
A vasútállomásra Tetsu anyukája vitt el minket, és miután elköszöntünk tőle, a megbeszélt találkozási helyre igyekeztünk, mely a pályaudvar belterén volt.
- Nem fázol? - kérdezte álmos hangon barátom, miközben szorosan fogta a kezemet.
- Picit - vallottam be, miközben kinyitottam az ajtót, hogy betudjunk menni az előtérbe.
- Még itt is hideg van - borzongott össze a fekete hajú.
- Veszünk az egyik automatából forrócsokit? Vagy kakaót?
- Aha - indult meg az oldalt lévő automatához.
Odaérve letettük a cuccinkat, én pedig összehúztam magamat, miközben Tetsu a zsebében kotorászott, némi apró után. Látva, hogy eléggé fázom, felém fordult, majd elkezdte dörzsölni a kabátomat a karomnál, és adott pár puszit a homlokomra.
- Mindjárt felmelegedsz - szólt rekedt hangon, majd az automatához fordult, és bedobta a pénzt, majd kiválasztotta a forrócsokit.
Vártunk, míg kész lesz a forró ital, majd ezt követően ő kivette, és felém tartotta.
- Köszönöm - vettem el tőle, majd belekortyoltam. Máris éreztem, hogy kezdek picit felmelegedni - Ez annyira jó.
Tetsu magának forró teát választott, és azokat iszogatva álltunk az automata mellett, várva a többieket. Mi érkeztünk ide először, még az osztályfőnök se volt itt.
- Én veszek még, hát baromi hideg van - vette le a hátáról Tetsu a táskát, majd kivette belőle a pénztárcáját - Kérsz még? - kérdezte, mire aprót bólintottam.
Újabb poharak elfogyasztása után, megjött az osztályfőnök is, aki a kezeit dörzsölve lépkedett felénk.
- Mi ez a szovjet hideg itt? - volt az első mondata felénk, mire elmosolyodtunk.
- Jó reggelt, Katsunori-sensei - köszöntem.
- 'Reggelt - ásított Tetsu, majd összekulcsolta a kezünket, amitől melegség költözött a mellkasomba.
- [Név], Yaku anyukájától hallottam pár dolgot. tegnap bent volt a suliban, amikor a kirándulás utolsó részleteit beszéltük meg.
- Yaku anyukája is jön? - lepődött meg Tetsu.
- A feleségem sajnálatos módon nem tud eljönni, így ő jön velünk - magyarázta az osztályfőnök, majd felém nézett - Tudom, lehet nem én vagyok a legjobb beszélgetőpartner, de pár évvel vagyok idősebb nálatok, és ti vagytok az első osztályom. Bármikor fordulhattok hozzám, ha segítségre van szükségetek. Miért nem szóltál, mi megy otthon? Találtunk volna rá megoldást már előbb - szólt aggódva.
- Ez nem olyan dolog, amiről könnyek mesélek másoknak, tanár úr - suttogtam, Tetsu pedig megcirógatta a kezemet.
- Én nevelőszülőknél éltem, hatodikos korom óta. Az osztályfőnököm volt az egyetlen, akibe megbíztam, és segített nekem. Igaz, nevelőszülökhöz kerültem, de ott sokkalta jobb életkörülményeim voltak, mint a vérszerinti szüleimnél. Nem szégyen segítséget kérni, soha. Ezt kérlek jegyezzétek meg - nézett rám, majd Tetsura - Te pedig vigyázzál rá - sóhajtott.
CZYTASZ
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historyczne[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
