Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 5. fejezet |

Végig néztem, ahogy Kuroo eltűnik a sötét utcában, és Bokuto után szalad, hogy a kastélyhoz mehessenek. Ezt követően kifújtam a meleg levegőt, mely látszódott a levegőben. A kezeimet a kabátom zsebébe tettem, hiszen már eléggé hideg volt.

  - Mehetünk? - kérdezte Akaashi, mire felnéztem rá és bólintottam.

Megfordultam, majd a fiúval az oldalamon elindultunk hazafelé.
  Különös érzés volt kettesben lenni a társaságában. Ismertem Akaashit mindig is, hiszen egy általánosiskolába jártunk. Pár szót, ha beszéltünk ez idő alatt, de semmi többet. Voltak alkalmak, amikor Bokuto hozta magával a fiút, a közös találkozóknál, és akkor ha egy-két szót váltottunk egymással.
  Így most is csak csöndben sétáltunk, miközben én az eget, vagy a kihalt utcát figyeltem.

  - Milyen végzősnek lenni? - kérdezte hitelen, ezzel megtörve a csendet.

  - Nem érzem azt, hogy végzős vagyok. Bár, nem is nézek ki úgy - szóltam egy apró mosoly mellett - Többet kell tanulnom, már most, szóval próbálok odafigyelni és jól teljesíteni az iskolában.

  - Értem, hajrá hozzá. És hova szeretnél tovább menni tanulni?

  - Őszintén szólva, nem tudom még - szóltam gombóccal a torkomban - Nem igen gondolkodtam, hogy hova is menjek tovább. Pedig elkéne dönteni lassan.

  - Mi az ami érdekel? Vagy szeretsz? Ezzel ellehet indulni egy ponton, és ez alapján tudnál szakot is választani.

  - Ez igaz - húztam el a számat - Mindössze nem tudom, hogy mi foglalna le engem.

  - Turizmus esetleg? Vagy vihetnéd apukád játéktermét - hozta fel hirtelen, mire erős görcs keletkezett a gyomromban - Mikor odajártunk általánosban, akkor sokat voltál ott, és sokat segítettél neki. Főleg nyáron. Ahogy elnéztelek, eléggé élvezted, hogy ott dolgozhatsz és segíthetsz neki. Biztos élveznéd - mosolygott le rám kedvesen.

  - Nem szeretném ezt csinálni - mondtam ki egy szusszal - Szeretek rajzolni.

  - Rajzolni? - kérdezett vissza.

  - Igen - bólintottam - Sok mindenben segít, és élvezem is.

  - Művészeti irányba szívesen mennél?

  - Igen, csak nagyon sok eszköz kell hozzá, és nem a legolcsóbbak.

  - Szerintem, ha megbeszéled a szüleiddel, vagy elengednek dolgozni, akkor megoldható - szólt kedvesen.

  - Persze - eresztettem keserű mosolyt az arcomra.

  - Vagy...Nem - húzta el a száját, én pedig inkább oldalra néztem, hiszen észrevette, hogy nem őszintén mosolygok.

  - Neked, hogy megy a suli? - kérdeztem meg zavartan.

  - Jól - nézett felém, én pedig ezt éreztem, így én is felé néztem, és elkaptam a pillantását - Kitűnő tanuló vagyok.

  - Gratulálok - szóltam őszintén - Van elképzelésed, hogy hova mész tovább tanulni majd?

  - Igen. Vagy folytatom a röplabdával, vagy szerkesztőnek tanulok majd.

  - Szerkesztőnek? - néztem rá meglepve.

  - Kommunikáció szakon ha végzek, elmehetek magazinokhoz szerkesztőnek. Szívesen csinálnám - szólt kedvesen - Persze addig még van egy évem, de szerintem jó dolog, ha ennyire előre tudja az ember, hogy mi akar lenni. Úgy intézi a tanulmányait akkor.

  - És vagyok én, akinek lassan lekell adnia a jelentkezést, és még csak azt se tudja, hogy milyen szakirányba menjen - sóhajtottam.

  - Megfogod találni, hogy mi is a te szakod. Biztosan - biztatott - Illetve a barátaidat is megkérheted, hogy segítsenek.