Péntek reggelén az ébresztőmre keltem fel és szinte azonnal ki is nyomtam azt. Álmosan szorítottam össze a szememet és a következő pillanatban éreztem, hogy Tetsu a hajamba puszil. Lehunyt szemekkel fordultam meg, majd behunyt szemmel bújtam hozzá közelebb. A takaró alatt kellemes meleg volt és az még rátett egy lapáttal a kellemes érzésnek, hogy Tetsu magához ölelt.
- Jó reggelt - suttogta, miközben puszit adott a hajamba.
- Jó reggelt - motyogtam fáradt hangon.
- Este becsuktam a szememet és már reggel volt - panaszolta - Túl fáradt voltam és alig pár percnek tűnt az egész.
- Maradunk még picit az ágyban? - suttogtam, miközben erőtlenül bújtam hozzá jobban.
- Még vissza kell menned a szobádba és összeszedni a mai napra a könyveket - cirógatta meg a fejemet - Pár percig csak, de utána készülődni kell.
- Nekem az is elég - ásítottam.
- Jól érezted magad tegnap? - kérdezte meg, miközben hajamba puszilt.
- Nagyon jól - szóltam kicsit zavartan - És te?
- Túl jól - mosolyodott el - Túlságosan is jól - sóhajtott jókedvűen.
Engem is mosolygásra késztetett az, hogy Tetsu mosolygott, valamint jól érezte magát tegnap.
- Délután akkor találkozunk Bokutoékkal? - kérdeztem meg.
- Aha, de majd még megkérdezem őt, hogy akkor hol találkozzunk pontosan.
- Akaashi is jön?
- Aha. Kenma még kérdéses, de majd Levet megkérdezem, hogy neki van-e kedve. Kárpótolom azért, amiért tegnap este leráztam.
- Reméljük elengedik a szülei - szóltam izgatottan.
Örültem minden egyes percnek, amit a többiekkel tölthettem és akkor is nagyon jó volt, amikor Levék is ott voltak. Elképesztően fognak nekem hiányozni, majd ha pár hónap múlva elmegyünk az iskolából, így szeretnék velük megfelelő időt tölteni, hogy egy percet se bánjunk meg.
Miután összekapartuk magunkat, elmentünk az iskolába. A suliban ismét elmondták nekünk vagy hatszor, hogy kezdjünk el készülni az érettségire, ha még nem tettük meg. Természetesen voltak olyanok, akik jogosan hallgatták ezt, de olyanok is voltak, akik már készültek szorgalmasan, így ez rájuk nem vonatkozott. A jelentkezési idő is lejár hamarosan, nekem pedig majd össze kell szednem mindent, ami kell majd a márciusi felvételimhez, a művészetibe. Nagyon izgulok, hiszen nagyon nehéz bekerülni a művészeti egyetemekre, főleg államilag támogatott képzésre. Jól kell megcsinálnom a felvételit és mindent bele kell adjak, hogy összejöhessen. nagyon szeretnék művészetire menni, és a legnagyobb álmom lenne, ha felvennének. Való igaz, érdekelne az is, hogy gyerekekkel foglalkozzak, azonban csak művészeti szakokat jelöltem meg. Meg akarom csinálni, be akarok kerülni a művészetire. Ha nem sikerül, akkor megfogom próbálni jövőre is. Nem szeretném feladni, ugyanis akkor nem tudom, hogy mit tudnék kezdeni magammal. Ezt szeretném csinálni, nem mást. Nem szeretnék még elmenni rendesen dolgozni, amellett, hogy apu legjobb barátjának segítek majd az újra felépített játéktermében. A művészeti egyetem a célom, akármennyire is lesz nehéz bekerülni, azonban nem fogom feladni. Nem adhatom fel. Egyrészt magam miatt, másrészt bizonytani szeretnék valakinek. Egy olyasvalakinek, aki habár már nincs közöttünk, szeretném neki megmutatni, hogy mire is vagyok képes.
Iskola után összepakoltunk a koliban, majd hármasban hazasétáltunk. Nobuyuki jött velünk, azonban ő hamarabb leszakadt tőlünk, így végül Tetsuval maradtunk kettesben. Hazaérve én azonnal kipakoltam a szennyesemet és Tetsuét is, majd amiből több volt, betettem a mosásba. Tetsu addig elmosta azokat az edényeit, amiket a koliban már lusta volt. Egyedül Ren volt itthon, aki beszélgetett kicsit a fiával, én addig elpakoltam a cuccaimat és átöltöztem egy kényelmesebb ruhába. Ebben is tervezek majd találkozni a többiekkel. Előttük nem zavart, ha melegítőben voltam és pulcsiban. Így éreztem kényelmesen magamat és az se zavart, ha kócosan látnak. Közeli barátaim voltak, nekem pedig elég volt ennyi, hogy kényelmesen mutatkozzak előttük.
Hat óra után mentünk el Tetsuval itthonról, és már kezdett kicsit sötétedni.
![](https://img.wattpad.com/cover/183726912-288-k326783.jpg)
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...