Miután mindannyian letelepedtünk a szobában, végül Katsunori-sensei is talált magának egy megfelelő helyet, ahol nézni tudja velünk a mesét. Kissé meglepett, hogy tényleg beleegyezett abba, hogy velünk együtt nézze, de nem bántam. Néha a felnőtteknek is kell olyasféle szórakozás, ami a gyerekkorukra emlékezteti őket.
- [Név] - szólított meg a tanár, miközben én az ágyon ültem, előttem pedig Tetsu ült a földön. Kezemmel a haját simogattam.
- Igen? - pillantottam az osztályfőnök felé.
- Azért remélem nem bánod annyira, hogy mégse mentél át a Fukurodaniba.
- Igazából nem. Viszont a lányokkal sokat beszélek és Taishiro-sensei is rendes volt. Nme mondom azt, hogy nem lett volna ott jó dolgom, de...Mégiscsak jobb itt. Azon a helyen, ahol lennem kell.
- Mi? - fordult hátra Tetsu - Te átakartál menni a Fukurodaniba? - pislogott.
Meglepetten néztem az előttem ülő fiúra, és akkor jöttem rá, hogy ő semmiről se tudott. Én nem mondtam el neki, és ezek szerint Bokutoék se feszegették neki a dolgot.
- Múlt időben, szóval már nem számít - legyintettem.
- Mi a franc, minek? - fordult hátra.
- Nem mondtad neki? - vonta fel a fekete hajú tanár a szemöldökét, majd Tetsura nézett - Szerinted minek?
Tetsu egy kicsit elgondolkodott, majd megszeppenve, végül az ajkába harapva nézett rám.
- A picsába, miattam? - túrt fekete hajába.
- Naaa! - szólt rá Katsunori-sensei.
- Nem, Tetsu én...
- Magadra hagytalak, te pedig brutál módon kikészültél. Mi más miatt tetted volna? Ember, nem is gondoltam, hogy ezt akarod tenni - suttogta.
- Tetsu, nem mentem át és nem is akarok már átmenni. Vége, ne firtassuk tovább - kezdtem őt megnyugtatni.
- Sakurai azt mondta, hogy az osztály kicsit csalódott volt, amiért nem mentél át - váltott át Tetsuról más merre Katsunori-sensei.
- Ki az a Sakurai? - kérdezte Tetsu végül, miközben megpróbálta elengedni a beszélgető téma azon részét, amiben ő a főszereplő.
- Taishiro Sakurai a Fukurodaniban a végzősök osztályfőnöke - magyarázta a tanárunk.
- Biztosan megértik, hogy miért döntöttem így. Plusz nem is engedték, hogy átmenjek - sóhajtottam - Maga ismeri Taishiro-senseit? - pillantottam az osztályfőnökre.
- Unokatestvérek vagyunk - magyarázta pislogva.
- Komolyan? - kerekedett el a szemem - Milyen kicsi a világ.
- Eléggé - nézett Tetsura, majd rám - Mindenesetre én részben örülök, hogy nem veszítettünk el még egy diákot az osztályból.
- Még egy? - kérdezett rá Tetsu.
- Ha hazamegyünk, akkor pénteken tartunk egy rendkívüli osztályfőnöki órát. Szó lesz a szalagavatóról és Risaékról.
- Tényleg! - fordult oda Yaku - Minek léptek ki az osztálycsoportból? Mind a négyen kiléptek!
- Majd elmondok mindent pénteken. Ez nem kirándulás téma - sóhajtott - Addig is inkább felejtsük el az iskolai dolgokat.
- Elnézést - emelte fel a kezét Lev.
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...