Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 13. fejezet |

Akaashival időben ott voltunk a meki előtt és vártuk, hogy Tetsuék is végre ideérjenek.

  - Hol lehetnek? - nézett körbe Akaashi.

  - Ott jönnek - biccentettem előre, a sötétbe.

Akaashi odakapta a tekintetét, így megpillanthatta a többi fiút, akik hamar oda is értek hozzánk. Tetsu, ahogy odaért, lendületből az arcomra nyomta a kezeit, melyek jéghidegek voltak.

  - Tetsu! - szóltam rá éles hangon.

  - Upsz? - nevetett ki.

  - Haver, de köcsög vagy - szólt Bokuto.

  - Dehogy vagyok - nyomta ezúttal Bokuto arcára a kezét a fekete hajú, mire a szürke hajú ugrott egyet.

  - Hány éves vagy? Öt? - nézett rá Kenma.

  - Nagyon vicces - forgatta meg a szemét Tetsu.

  - Bemegyünk, vagy még szórakoztok itt egy ideig? - kérdezte Akaashi.

  - Persze. Tessék, Kuroo - nyitotta ki Bokuto az ajtót a fiúnak - Hölgyeké az elsőbbség.

  - Apád szeret, vagy csak eltart? - lökte meg Tetsu Bokutot, mire ő nevetve bement a gyorskajálda ajtaján.

Mindannyian betértünk a mekibe, és be is álltunk a sorba.

  - Vannak egy páran - nézett körbe Tetsu - Valaki nem foglalna asztalt?

  - [Név] foglalsz? - nézett rám Kenma, hiszen körülbelül egy magasak voltunk.

  - Aztán majd odamegy hozzá valami idióta, hogy felszedje - morogta Tetsu - Kenma, menj vele.

  - Én? - mutatott magára a fiatalabb fiú.

  - Igaz, téged könnyen eltesznek lábalól. Valami erős ember kell. Bokuto - nézett Tetsu a fiúra - Ülj le vele és figyelj rá.

  - Miért nem te mész? - nézett rá Bokuto.

  - Mert nem tudom, hogy mit akarok még - húzta el Tetsu a száját - Légy jó fiú, és menj vele. Biztos vagyok benne, hogyha ott vagy vele, akkor még a kajálda közelébe se jönnek azok a hülye bakok.

  - Ez logikus - nevetett Bokuto, és odaadta a pénztárcáját Akaashinak, majd rátette a kezeit a vállamra, miközben mögém állt - Lépés indul! - kezdett el tolni.

Egy apró nevetés szaladt ki az ajkaim között, közben pedig előre lépkedtem és szerencsére találtunk egy olyan asztalt, ahol kényelmesen elfértünk öten.

  - Ha valaki rosszul néz rád, akkor nekimegyek. Csak szólj, jó? - nézett rám mosolyogva, miközben karjait az asztalra tette. Közvetlen azután, hogy levette kabátját.

  - Köszönöm - néztem rá kedvesen - Mondd, nem fázol rövidujjúban? - néztem a fiúra, akin egy fekete rövidujjú volt, és emiatt izmos és erős karjai látszódtak.

  - Ez az imidzem, nem tehetem láthatatlannál - feszített a karjára nevetve, én pedig még levegőt is elfelejtettem a látványtól, ahogy Bokuto izmai megfeszültek a fekete póló ujjánál.

  - Kérlek, hagyd abba, mert a végén még elvisz a rohammentő - szóltam hozzá egy zavart mosoly mellett.

  - Mi újság egyébként? - kérdezte kedvesen - Jut eszembe! - szólt morcosan - Komolyan megmerted kérdőjelezni, hogy a barátok vagyunk-e?

  - Akaashi elmondta? - suttogtam.

  - Legjobb barátok vagyunk. Mindenről tudok - sóhajtott - Kérlek, bízz bennem egy kicsit jobban - mutatta két ujjával a "kicsit" - Régóta ismerlek téged és soha nem ártanék neked. Egy nagyon kedves és aranyos lány vagy, aki vigyáz Kuroora.