Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 38. Fejezet |

A hétfői napon semmi kedvem se volt bemenni az iskolába. Egyrészt azért, mert nem akartam Tetsuval találkozni. Tudom, hogy hiába történt tegnap ez az egész, ő nem beszél majd velem ugyanúgy. És így is történt. Tetsu még csak rám sem nézett a nap folyamán, és egyszerűen nem értettem, hogy mi a fene folyik itt, de komolyan.
  A második dolog, Akaashi volt. Miután összevesztünk, folyamatosan a chatét néztem és írni is szerettem volna neki, végül nem tettem. Reggel mindig ő kel fel korábban, és ő szokott írni nekem egy üzenetet, azonban most nem tette. Végül én írtam neki, miután felkeltem, azonban ő nem nézte meg. Tudom, hogy megbántottam őt, azonban tényleg képtelen vagyok elengedni teljes mértékben Tetsut. Egy olyan embert nem könnyű elengedni, aki veled volt az életed egy hosszabb részében. Viszont tudtam, hogy Akaashi ezt meg is érti, csak valószínűleg nem volt olyan állapotában és kedvében. Mindenesetre szerettem volna vele megbeszélni ezt az egészet, viszont élőben és nem üzenetben.
  A nap utolsó órája testnevelés volt, ahol óra előtt derült ki, hogy összeleszünk vonva az elsősökkel, azaz Lev osztályával. A lányok csendben voltak az öltözőben, nem voltak annyira beszédesek. Velük ellentéteben a mi osztályunkban a lányok eléggé hangosak voltak. Ezalatt pedig azt a pár lányt értem, akik mindig bántanak másokat. Éppen ezért nem voltam sokáig az öltözőben. Miután gyorsan átöltöztem, kijöttem az öltözőből és beindultam a terembe.

  - Szia [Néééév]! - húzta el a nevemet Lev, miközben kifelé futott a teremből.

  - Szia - köszöntem neki kedvesen.

  - Képzeld, kaptam egy ötöst órán, mert jó lett a házim! Nagyon köszönöm, hogy segítettél nekem! - szólt hálásan.

  - Máskor is szívesen segítek - néztem fel rá.

  - Úgy örülök, hogy veletek tesizhetek! - vigyorgott - Szerinted mit csinálunk majd?

  - Nem tudom, de nyugodj meg, mert a végén összeesel a nagy izgalomban - nyugtattam mosolyogva.

  - Húzzatok már arrébb - jött nekem hátulról valaki, mire párat előre léptem. Azonnal hátra néztem, hogy ki lehet az, és egy Levvel majdnem egymagas srác állt mögöttem - Mit nézel, te parazita?

  - Tessék? - kerekedett el a szemem.

  - Mozdulj már - jött nekem vállal, majd beljebb ment a terembe.

  - Hé, kérjél bocsánatot! - szólt rá Lev.

  - Kérjen a halál - röhögte ki, majd tovább ment.

  - Ki volt ez a vadállat? - néztem fel Levre.

  - Az osztálytársam, Kiso. Már végzős lenne, csak megbukott mindig, és idén jött át ide hozzánk - húzta el a száját - A kosárlabda csapatban van, és nagyon agresszív. Jól vagy? - nézett le rám aggódva.

  - Persze, megvagyok - fújtam ki a levegőt.

  - Odamegyek és lekeverek neki kettő istenest. Mit szólsz? 

  - Nagyon aranyos vagy, és értékelem, de nézz rá...Akkora darab, hogy mire odaérnél, már hatszor kiütne téged...

  - Jogos - gondolkodott el.

  - Szép jó délutánt gyerekek - lépett be a tesi tanárunk.

  - Mi az anyám szervének kell itt rohadnunk? - kiabált a tanárnak Kiso.

  - Holnap nem lesz első órátok, és ennek érdekében most lett megtartva a tesi.

  - Kurva sok logika van benne - csattintott a rágójával Kiso.

  - Először is, ne beszélj így előttem. Másodszor pedig menj, és köpd ki a rágódat.

  - Igenis, tanár bácsi - szólt mindennél gúnyosabban és elvékonyított hangon Kiso, majd a kukához sétált és kidobta a rágót.