| 60. Fejezet |

520 47 27
                                    

A napok teltek és teltek, míg nem elérkeztünk november tizenhetedikéhez, mely nem más volt, mint Tetsunak a születésnapja. Ma lett tizennyolc éves, végre valahára. Nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy mit is adhatnék neki, és sokáig nem is jöttem rá, aztán végül beugrott, hogy idén mit dolgok neki adni, illetve készíteni születésnapjára.
  Szerda reggel izgatottan keltem fel és Tetsu ajándékát szépen ki is készítettem, hogy majd délután odaadhassam neki. Miután elkészültem, kiléptem a koli szobámból és bezártam az ajtót. A folyosón végig haladva megnéztem az értesítéseimet és írtam Tetsuéknak, hogy mindjárt leérek hozzájuk. A lányok folyosóját elhagyva, lefelé vezetett az utama  lépcső. A fiúk szintjére érve meg is pillantottam Tetsut és Kenmat, ahogy a kinti fotelekben ülnek, és szinte szétvannak folyva a fotelban.

  - Sziasztok - léptem oda hozzájuk - Mi van veletek? 

  - A szomszédban az egyik elsőéves folyamatosan hangoskodott és utána még a szobatársa is beszállt. Átkopogtam a falon, azonban utána se kussoltak, szóval átmentem rendet tenni  - magyarázta Tetsu.

  - És sikerült?

  - A nagy szart. Nem is figyeltek rám és kitessékeltek a szobából. És tudod kiknek a nevelője volt tegnap este? Azoknak a szarosoknak. Szóltam neki, de nem igen foglalkozott vele. Hajnali négykor kussoltak be - ásított Tetsu.

  - Atya isten - lepődtem meg - Azért tekintettel lehetnének arra, hogy más is lakik itt rajtuk kívül. Bár elég durva, hogy hajnali négykor dőltek csak ki.

  - Nem maguktól - nézett fel rám Kenma.

  - Hanem? - érdeklődtem, miközben leültem Kenma mellé.

  - Nem csak mi nem tudtunk aludni tőlük. Kuroo, Yaku-san és Yatora is átmentek hozzájuk, bár nem nagyon zavartatták magukat.

  - Bezzeg amikor Lev átment mérgesen, még jó éjszakát is kívántak azok a hülye kis elősök - morogta Tetsu.

  - Megijedtek tőle? - nevettem el magam.

  - Konkrét majd nemhogy még tisztelegtek is neki - forgatta meg a szemét Tetsu - Bár Levet én se idegesíteném fel. Alapból is nagy darab, de mérgesen...

  - Senkinek se tudna ártani - legyintettem.

  - Látod azt ott - mutatott Tetsu a szomszéd szobájukra, amin volt egy kis horpadás.

  - Igen, mi az? - pislogtam.

  - Lev bekopogott hozzájuk - magyarázta Tetsu.

Elkerekedett szemmel néztem Tetsura, ki csak megvonta a vállát. Nem tudom, hogy mi volt a rosszabb este. Az, hogy pofátlan módon hajnali négyig zajongtak, vagy az, hogy Lev mérges volt.

  - Vegyetek füldugót az ilyen esetekre - javasoltam.

  - És mit csináljak vele? Nyomjam le a torkukon? - sóhajtott Tetsu - Próbáltam zenével aludni, már maxon volt, de még mindig hallottam, hogy zajonganak.

  - A lány szinten is szoktak, bár nem ennyire durván - néztem a fekete hajú fiúra, majd átöltem mellé, és adtam egy puszit a szájára - Boldog születésnapot egyébként. Délután odaadom majd az ajándékod - öleltem meg szorosan.

  - Köszönöm - adott puszit a fejemre - Nem kellett volna semmi.

  - Tőlem is megkapod majd edzés után - nézett fel Kenma a telefonjáról.

  - Ahj, ma még edzés is lesz - sóhajtott fel Tetsu - Nem elég, hogy a tesi miatt az egész órarendünk át lett rendezve, akkor még szalagavató próbák is vannak, első óra tesik, és plusz edzések a Nemzeti miatt.

Hard  |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora