Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 9. fejezet |

Egy aprót nyeltem, majd ezt követően elkezdtem az ujjaimat birizgálni, végül megszólaltam.

  - Miről lenne szó? - vezettem Akaashi anyukájára a tekintetem.

  - Apukádról - mondta ki, mire összeszorult a torkom.

  - Amaya-san, ne haragudjon, de édesapámról nem szeretnék beszélni. Senkivel se - tettem hozzá, hogy tudja, nem csak vele nem szeretnék beszélni apáról.

  - Oh, ne haragudj. Mindössze régen láttam őt és nem tudom, hogy mi a helyzet vele. Senkitől semmit se hallani róla.

  - Remélem ez így is marad - csúszott ki a számon, és szinte azonnal meg is bántam - Sajnálom, nem úgy gondoltam.

  - Semmi baj - indította el az autót - Megértem, hogy nem szeretnél róla beszélni. Mindössze annyit szeretnék kérdezni, hogy minden rendben van-e vele?

  - Remélem igen - suttogtam gombóccal a torkomban.

Ezt követően Akaashi anyukája nem szólt többet. Nem faggatott róla, helyette megkérdezte, hogy miképp telt a napom az iskolában. Jómagam erről számoltam be és a rossz dolgokat természetesen kihagytam belőle. Jól elbeszélgettem az anyukával, és kicsit meg is álltunk az egyik boltnál, míg ő beugrott valamiért, majd nem sokkal ezután meg is érkeztünk Akaashiék házához. Egy szép kertes házban éltek. Az anyukája egyből be is parkolt az udvarba, én pedig kiszálltam az autóból. Ahogy ez megtörtént, egy németjuhász kezdett el felém futni, én pedig megilletődve leblokkoltam.

  - Brutus! - szólt Amaya-san a kutyusra - Ne félj, nem fog bántani. Simogasd meg bátran.

A felnőtt kutyára néztem, majd lassan odaemeltem a kezemet, hogy megtudja szagolni. Ahogy ez megtörtént, ő megszimatolta a kezemet és el is kezdte nyalogatni. Egy apró mosoly keletkezett az arcomon, majd megsimogattam a kutyust, aki hagyta magát és fegyelmezetten le is ült elém.

  - Nagyon édes - mosolyogtam magam elé, őszinte mosollyal.

  - Keijié - magyarázta az anyukája, majd maga felé biccentett, én pedig hagytam a kutyust és utána siettem.

Ő volt az első, aki belépett a házba, én pedig követtem őt. Akaashiéknak nagyon szép volt a házuk, ezt el kell mondanom. Az előtérben levettem a cipőmet, majd úgy követtem a fiú anyukáját.

  - Ha itt elmész egyenesen, akkor lesz egy fekete ajtó jobbra. Az lesz Keiji szobája. Menj be nyugodtan - mosolygott.

  - Köszönöm - néztem rá kedvesen, majd elindultam a szoba felé és amikor odaértem, bekopogtam.

  - Igen? - szólt kintről a hang, én pedig benyitottam a szobába - Oh, szia - mosolygott rám a fekete hajú fiú.

  - Szia - köszöntem neki, majd becsuktam az ajtót.

  - Mi újság? - kérdezte, miközben az íróasztalára tett néhány könyvet.

  - Megismerkedtem a kutyusoddal. Nagyon aranyos. Mennyi idős? - léptem beljebb.

  - Idén lesz tíz éves. Szóval már nagy - mosolygott, majd leült az ágyára, de a kezeit az asztalra tette, ugyanis az ágy mellett helyezkedett el az asztal - Gyere, ülj le - húzta ki nekem a székét. 

Szó nélkül ültem le a székre, majd beljebb gurultam vele, és a háttámlájának döntöttem a fejemet.

  - Megnézhetem a füzeted? Persze, ha elhoztad.

  - Igen - szóltam, majd hamar kivettem a füzetem és a fiúnak adtam.

Ő egyből fellapozta és elkezdte olvasgatni. Jó pár perc elteltével, letette az asztalra, majd a kezébe vett egy tollat.