Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 71. Fejezet |

Akaashival konkrétan majd nemhogy egészen Bokutoék házáig szaladtunk. Amikor utolsóért, megdobált engem hógolyóval, ezt követően pedig ő volt az, aki futott és én kergettem. Amikor utolértük a másikat, akkor megváltozott a futó és az üldöző szerep közöttünk. Rettentően jól szórakoztunk és közben a többieket is elhagytuk. Míg Bokuto házánál vártuk a többieket, addig nem túl durván, de megfürdettük a másikat a hóban. Odafigyeltünk, hogy ne fürdessük meg a másikat annyira, hogy baja lehessen. Akaashi erősebb volt nálam, ezt pedig mind a ketten jól tudtuk. Mégis, direkt miattam hagyta magát, és nem vetette be a teljes erejét. Hagyta, hogy legyűrjem és nem kerekedett fölém. Nem próbált meg harcolni a dominanciáért és nem nyomott erősen a hóba. Helyette hagyta, hogy én többször eldöntsem őt, miközben azért figyeltem arra, hogy ne fázzon meg és neki se legyen kellemetlen ez az egész.
  Miután befejeztük a játszadozást, elkezdtük a másikról leporolni a havat, hogy ne így keljen bemennünk Bokutoék házába és ne vigyük be a sarat se. Ezt követően a többieket vártuk és közben beszélgettünk. Szóba jött a ma este történt dolog, illetve Hitomi is. Elmondtam Akaashinak, hogy én ezt szeretném megbeszélni Bokutoval normálisan, hiszen nem egy kis semmiségről van szó. Bele se merek gondolni, hogy esetleg történt volna-e még valami, ha jobban felgyülemlik benne az erő. Hitomiról is szó volt, de leginkább róla és Bokutoról. Annak ellenére, hogy Bokuto hatalmasat csalódott, úgy nézett Hitomira, mint eddig senki másra. Úgy érzem, hogy első látásra rabul ejtette őt a lány. Hitomi nagyon szép volt és emellett nagyon aranyos is. Arról pedig nem is beszélve, hogy kedves is. Képes volt kiállni Bokuto mellett, miközben küzd azzal, hogy ismét jól lehessen és ne féljen a fiúktól. Ez pedig nagyon nagy dolog és a szívem legmélyéről remélem, hogy Bokuto és Hitomi segíteni tudnak a másiknak, hogy jobban lehessen.
  Több, mint fél óra elteltével láttam egy alakot, ahogy közelít a házhoz. Közelebb érve megismertem, így rájöttem, hogy Tetsu az, aki előbb hazaér a többiektől. Szó nélkül nyitotta fel a kaput, majd igyekezett hozzánk. Hozzám érve megállt előttem, szétnyitotta a karjait, majd szomorú arccal nézett rám.

  - Tetsu, mi a baj? - kérdeztem tőle aggodalmasan, miközben közelebb léptem hozzá, majd megsimogattam az arcát.

  - Szédülök, hányingerem van, melegem van és Bokuto megharapott - mondta szomorúan.

  - Mit csinált? - illetődött meg Akaashi.

  - Gyere ide, megvigasztallak - léptem oda hozzá, majd megfogtam a kezeit, és magam köré vezettem őket, végül pedig én is magamhoz öleltem őt - Hogy érzed magad? 

  - Ittasan - mondta el őszintén, majd derekamról levezette a kezeit a fenekemre, kabáton keresztül - Jó, maradjunk így - döntötte nekem a fejét.

  - Valahogy ma mindenki ott fogdos téged - forgatta meg Akaashi a szemét.

  - Én vagyok az egyetlen és az utolsó, aki megfoghatja őt ott - motyogta Testu morcosan.

Kezdett megint előjönni Tetsu azon énje, aki szeret magához közel tartani, vagy akár csak bókolgatni nekem, amikor olyan mennyiséggel iszik.

  - Mondtam egy szóval is, hogy én is ezt akarom? - fordult Akaashi Tetsu felé.

  - Ha akarnád se engedném - emelte fel a fejét Tetsu.

  - Hagyjátok abba, légy szíves - húzódtam el Tetsutól.

  - Ő kezdte - biccentett Tetsu Akaashi felé.

  - Bokuto-mit csinál? - néztem a kapuba hirtelen, ahol Bokuto jött be kissé kábán, majd mellettünk elhaladva elment hátra - Bokuto - szóltam utána, ő azonban nem hallotta meg a hangomat.