Egy hangos kiáltásra riadtam az éjszaka közepén, és szinte azonnal tudtam, hogy eme kiáltás honnan is jött. Némi félelemmel a mellkasomban, kitakartam ki magamat és vettem le az engem ölelő karját a derekamról, ami miatt ő ébredezni kezdett. Emiatt plusz a kiáltás miatt valószínűleg ő is felébredt. Miután kimásztam az ágyból, sietős léptekkel mentem ki a szobánkból, majd a folyosó másik oldalán lévő szobába bementem, ahol nyitva volt az ajtó. Az esti kislámpa fénye megvilágította a szobát egy kicsit, és miatt láthattam a fekete hajú kisfiút, aki az ágyán ülve szemét törölgetve sírdogál.
- Jajj, picim, mi a baj? - siettem oda hozzá és miután leültem az ágyára, óvatosan megfogtam őt, majd az ölembe emeltem. Átöleltem őt szorosan, hogy tudhassa, nincs egyedül - Rosszat álmodtál.
- Igen - nyöszörögte halkan.
- Nincs baj, többé nem fogod azt látni, ami álmodban volt. Most már biztonságban vagy. Megvédelek téged, szóval kérlek, próbálj megnyugodni - nyugtattam őt, miközben fekete haját simogattam.
- Biztos nem jön vissza? - nézett rám, nagy, barna szemeivel, amikben ott volt a félelem.
- Biztosan. Anyu majd elzavarja őt és apu is - néztem rá őszintén.
- Megvédtek?- kérdezte szipogva.
- Az életünk árán is - adtam puszit az orrára.
Az ölemben csücsülő kis lélek hozzám bújt és erőtlenül ölelt át engem.
- Mit szólnál ahhoz, hogyha velünk aludnál? - kérdeztem meg mosolyogva.
- Tényleg lehet? - nézett fel rám hirtelen.
- Persze.
- Még akkor is, ha már hét éves vagyok? - kérdezte meg félve.
- Bármikor lehet - nyugtattam meg, majd erősen megtartottam őt és felálltam az ágyról. Az éjjeli lámpát lenyomtam, majd elindultam kifelé az ajtón és ahogy kiléptem, szembe találkoztam Testuval.
- Mi volt ez a kiáltás? - ásított nagyot.
- Rosszat álmodott - válaszoltam én.
- Hé, ugye tudod, hogyha egyszer kinyitod a szemed, akkor már soha nem bánthatnak? - nézett Tetsu Watarura, aki csak apró bólintott - Azoknak a kis genyáknak csak az álmok világában van hatalmuk, de amint felébredsz, ők gyáva módon eliszkolnak. Most már nem bánthatnak - simogatta meg a fejét.
- Anyu azt mondta, hogy aludhatok veletek - szólt bátortalanul.
- Persze, hogy aludhatsz - adott neki Tetsu puszit a fejére - Anyuval megvédünk téged majd.
Watarunak apró mosoly jelent meg az ajkán és kicsit fészkelődni kezdett a karjaimban.
- Elmegyek előtti mosdóba - szólt, mire én letettem.
Végig néztem ahogy elsiet a mosdóba, majd Tetsu felé fordultam.
- Hányadik rémálma a héten? - kérdeztem meg aggódva.
- Negyedik. És még csak szerda van - szólt aggodalmasan.
- Lehet, hogy van valami, amit nem mondd el? Vagy aggasztja valami?
- Szerintem a tévében látott dolgok miatt álmodja a rosszakat. Majd teszek gyerekzárat bizonyos csatornákra, és beszélek is vele, hogy aggasztja-e valami.
- Jó - bólintottam aprót.
- Menj, dőlj le. Én megvárom őt - adott Tetsu puszit az ajkamra.
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
