Nem tudom, hogy mennyi lehetett az óra állása, csak azt fogtam fel, hogy valaki beront a szobába, én pedig emiatt felriadtam. Az egész szobában sötét volt, de azonnal világos lett, amint aki bejött, felnyomta a villanyt. A szememet egyből összehúztam, és rosszallóan fordítottam el a fejemet.
- Ti mit csináltok? - hallottam meg Lev hangját, és résnyire kinyitottam a szememet - Mindegy, gyertek, mert tűzriadó próba van.
- Mi van? -kérdeztem rekedt, álmos hangon - Hány óra? - motyogtam.
- Kilenc - válaszolt Kenma.
- Istenem - sóhajtottam fáradtan, és egyben nyűgösen, ugyanis nem értettem, hogy miért este kilenckor, a semmiből kell tűzriadó próbát tartani.
- Kuroo-san él még? - pillantott rá Lev.
- Tetsu - kezdtem el rázogatni és még az arcához is hajoltam, hogy adjak rá egy puszit - Hé, kelj fel - szóltam hozzá kedvesen, miközben pár puszit az arcán hagytam.
Ő ekkor automatikusan magához akart ölelni, de mivel én ültem, így nem tudott. Emiatt kicsit grimaszolt, majd elkezdet kinyitni látókéit, de azonnal vissza is zárta a fény miatt.
- Mi a pics.... - kezdte, de nem fejezte be. Helyette megfordult, és a párnába nyomta az arcát.
- A tanárok végig mennek a szobákon, és nem hiszem, hogy örülni fognak, ah itt látják - szólt Lev.
Ekkor jöttem rá, hogy ők mindössze azért jöttek fel hozzánk, mert nem akarták, hogy bajba kerüljünk. Tudták, legalábbis Kenma biztosan, hogy Tetsu nálam van, és figyelmeztetni jöttek.
- Tetsu - ráztam meg újra - Kelj fel, kérlek.
- Nem akarok - motyogta - Mi van már?
- Tűzriadó próba - magyarázta Lev.
- Este? Este bazdmeg? - szólt Tetsu mérgesen.
Nem aludta ki magát az este, és most se hagyták pihenni, emiatt pedig megértettem a mérgét.
- Az egyik nevelő elhadarta, hogy azért kell ez, mert bármikor lehet baj, így kell egy esti órás próba is - magyarázta Kenma.
Tetsu hóna alá nyúltam, majd felültettem őt. A haja teljesen kócos volt, és látszott az arcán, hogy fáradt, illetve nyűgös.
- Hoztam a kabátodat - szólt Kenma - Kint esik az eső, szóval esernyőt is hoztam, de csal egyet, mert a tiéd nem találta.
- Tessék? - néztem Kenmara és egy pillanat alatt kiment az álmosság a szememből - Ki kell menni a koli elé?
- Igen, mivel máshova nem tudunk - magyarázta Kenma.
- Ez vicc - húzta össze rosszallóan a szemöldökét Tetsu, én pedig a cipőmet kezdtem el húzni.
- Kuroo, öltözz és gyere - noszogatta Kenma.
- Tisztában vannak vele, hogy az este nem aludtam azok miatta nyomorék kölykök miatt? Biztos, hogy nem megyek ki, hagyjon mindenki békén - dőlt vissza az ágyba.
- Tetsu, gyere már - fogtam meg a karját - Mi van, ha ez nem próba, csak azt mondják rá? Mi van, ha tényleg tűz van esetleg?
- Megy a franc, inkább bent égek és alszom - vágta rá egyből.
- Légy szíves - kértem őt szépen.
Megértettem, hogy miért viselkedett így, azonban mindannyian kapunk a fejünkre, ha nem megyünk ki időben, valamint itt találják nálam a fiúkat.
Visszaültem az ágyra, majd adtam Tetsunak egy puszit és megsimogattam a haját.
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
