Reggel az ébresztőm előtt keltem fel, mégis nem éreztem magamat fáradtan. Még annak ellenére sem, hogy nem a legkorábban mentünk aludni. Álmosan nyújtóztam egyet és kinyitva a szememet, Akaashi ágya felé pillantottam. Ő az ágyában fekve telefonozott. Jómagam felemeltem a kezemet, majd integetni kezdtem neki, ő pedig le se véve a tekintetét a telefonról, visszaintegetett nekem. Megnéztem az időt és rájöttem, hogy felesleges lenne visszaaludni, ugyanis már hat óra ötven perc van. Kinyomtam az ébresztőket, majd lehunyva a szememet, lustálkodtam még egy kicsit. Pár perc múlva Akaashi elment mosdóba, én pedig felültem az ágyamon és beléptem a Tetsuval való beszélgetésünkbe. Ő már írt korábban, így visszaírtam neki. Miután Akaashi kijött a fürdőből, bementem én és ott öltöztem fel. Ahogy végeztem, kijöttem a fürdőből, Akaashi pedig az ágy szélén ült egyetlen egy boxerben.
- Hogy aludtál? - kérdeztem meg.
- Jól, csak kényelmetlen volt az ágy - szólt, majd letette a kezéből a telefont és kiropogtatta a nyakát - Hogy bírsz rajta aludni?
- Hidd el, hozzászoktam és már kényelmes - mosolyogtam - Szeretnél reggelizni? Mi Tetsuval majd az étkezőben eszünk.
- Nem, köszi - rázta meg a fejét - Majd eszek otthon, vagy hazafelé menet.
- Tetsu írta, hogy majd feljön.
- Rendben - bólintott Akaashi, majd elkezdett felöltözni.
Néhány perc elteltével Tetsu be is ropogott az ajtón. Arca kissé álmos volt és a haja teljesen kócos volt.
- Jó reggelt, fiatalok - intett nekünk, ahogy teljesen bejött a szobába.
- Jó reggelt - köszönt Akaashi.
Jómagam Tetsuhoz léptem, majd adtam neki egy puszit.
- Milyen volt az este? - kérdezte meg barátom, miközben hajába túrt.
- Sorozatoztunk, beszélgettünk - vázolta fel Akaashi a tegnap estét.
- Akkor elvoltatok. Bokuto és Lev jó sokáig fent voltak és valami játékkal játszottak Bokuto telefonján. Hajnali háromkor írt nekem Bokuto valami zagyvaságot - magyarázta Tetsu.
- Atya isten - néztem rá meglepve.
- Az ágyneműt hagytam addig itt? - kérdezte meg Akaashi tőlem.
- Igen, majd leviszem Kenmanak - válaszoltam neki egyből.
- Ha van kedvetek, akkor lejöhettek hozzánk - nézett ránk Tetsu.
- Összepakolászunk és lemegyünk hozzátok - válaszoltam én.
- Oké-oké - ásított nagyot, majd ezt követően elhagyta a szobámat.
Akaashival kettesben maradtunk, én pedig segítettem neki összepakolnia cuccait, hogy semmi se maradhasson itt. Közben hallgattunk zenét, nem túl hangosan. Úgy éreztem, hogy sokkalta jobb a kedvem a tegnapi és a tegnap előtti nap után. Az, hogy Bokuto és Akaashi itt voltak, jelentősen növeltek a kedvemet és segített abban is, hogy ne zárkózzak magamba. Sikeresen elterelték a figyelmemet. Nem gondoltam azokra a rossz dolgokra, amikre hétfőn gondoltam és apun is kevesebbet járt az agyam. Ott volt a gondolataimban, azonban nem annyira erősen, mint a hétfői napon. Nagyon hálás voltam a barátaimnak azért, amiért mellettem voltak és soha nem hagytak magamra. Ezzel az egésszel sikerült elterelni a figyelmemet és nem azon idegeskedtem, hogy vajon mi lesz velem a továbbiakban apu nélkül vagy ő mit tenne most a helyemben, vagy esetleg, hogy van. Mit csinál a nagyvilágban, még ha már nincs is közöttünk. Az ehhez hasonló gondolataim foszlányok lettek, melyek végül nagyon elhalványultak. Ezt pedig azoknak az embereknek köszönhetem, akik kedvesek számomra és mellettük soha nem lehet unatkozni.
Mivel nem volt első óránk, ezért nyolc óra előtt mentünk át Tetsuékhoz, hogy majd onnan lassacskán kikísérjük Bokutoékat, mi pedig elmehessünk reggelizni. Beérve Tetsuék szobájába, Bokuto és Tetsu valamit nézegette Tetsu telefonján és az érkezésünkre felemelték a fejüket.
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
