Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 16. fejezet |

Akaashival este kilencig együtt voltunk és akkora is értem haza. Ő elkísért a házunkhoz, ahol még fél órát beszélgettünk, azonban kezdett nagyon hideg lenni, így végül elköszöntünk egymástól és ő is elindult haza. Otthon, miután lefürödtem, felhívtam Tetsut, akivel éjfél utánig telefonáltunk. Az unokatesói elmentek aludni hamarabb, és a szobájában aludtak az anyukájukkal, Tetsunak pedig a kanapén kellett, így tudtunk beszélni. Elmondta, hogy legszívesebben kifutna a világból, annyira irritálja őket a három rokona, akiknek itt kellett maradnia. Tetsunak egy fiú és egy lány unokatestvére volt. A fiú 12 éves volt, és borzalmasan idegesítő. Én nem ítéltem el azokat, akiknek erősebb testalkatuk volt. Mindenkinek más volt a teste és a génjei. De ennek a fiúnak már szerintem problémás volt a testsúlya. 12 évesen, közel 70, de lehet, hogy 80 kiló is volt már. Tetsu nagynénjének a családjában nagyon elkényeztették a gyerekeket, és az apjuk, aki kamionosként dolgozott, mindig hozott nekik édességeket, valamint nagyon sok egészségtelen ételt, amit már pici koruktól ettek. Így ez kihatott a testükre is. Szemtelenek is voltak, valamint követelőzőek, akárcsak az anyukájuk. Amit kiejtettek a szájukon, azt azonnal megakarták kapni, még ha milliókba is került. Tetsu mindig veszekedett velük, mert folyamatosan ugráltatták őt és parancsolgattak neki. Ha pedig Tetsu nem tette azt, amit akartak, az anyjuk kiverte a balhét, hogy ennyit nem tud megtenni a kisebb rokanaiért.
  Amikor először találkoztam a nagynénjével, megszólta, hogy én mennyire vékony vagyok és többet kéne ennem, hogy erősebb legyen a testalkatom. Én pedig megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy hiába ennék mindennap gyorskaját, akkor sem lenne más a testalkatom, mert ilyen géneket örököltem. Persze megkaptam, hogy biztos anorexiás vagyok, holott szerintem a 170 centiméteremhez jó volt a 67 kilóm. Legalábbis számomra jó volt. Nem voltam nagyon vékony, és nem volt nagyon erős testalkatom. Pont az a normál volt, amit szerettem és nem cseréltem volna el semmi másra. Ebbe a testbe születtem, ezt adta nekem az élet, én pedig elfogadtam. Jól érzem magamat a bőrömben, és nem tehetek arról, hogy ehetek akármennyit, nem változik a testem. Ők persze ezt nem értették meg. Náluk a családban az volt a normális, ha húsosabb vagy erősebb testalkatú volt valaki, ahogy a gyerekeik és ők is. Én nem ítéltem el őket, hiszen attól még, hogy valaki erősebb testalkatú, lehet nagyon jó ember. Ők azonban nem voltak azok, ezt élőben is megtapasztalhattam. Természetesen minden embernek, valamint családnak más az ideológiája. Valakik hitvallásosok, valakik pedig különféle kultúra étkezését tartják a mindennapi életüknek. Nekik pedig az volt a normális, ha testesebbek voltak, és elítélték azokat, akik nem olyanok voltak, mint ők. Amit nem értettem. Nem kellene elítélni azt, hogy más milyen életet él. Bevallom, nem szeretem Tetsu nagynénjének a családját, mert mindig piszkálják Tetsut, ahogy csak tudják. Azonban nem ítéltem el őket, amiért számukra az volt a normális, ha húsisabbak a gyerekeik, vagy ők maguk. Mindössze azt nem szerettem, amikor másra erőltették a saját életüket és döntéseiket.
  Tetsu elmondta, hogy délután tudunk csak találkozni, amikor átjönnek hozzám a többiekkel, mivel Aoto, a fiú és Mitsuri, a lány unokatestvérét kell elvinnie a játékházba. Mindezt azért, mert este nem volt hajlandó a 6 éves Mitsurival együtt fürdeni, és a kislány kiverte a hisztit. Apropó, Mitsuri...Amikor Tetsunéknál voltam és bemutatott az unokatestvéreinek, akkor Aoto azt mondta rám, hogy mennyire ronda vagyok, amiért nem vagyok minimum olyan nehéz, mint ő. Köpni-nyelni nem tudtam ekkor, Tetsu pedig egy akkora taslit lekevert a gyereknek, hogy lefejelte az asztalt. Természetesen ő sírva fakadt és el is mondta ezt az anyjának, aki másnak jött értük. Tetsut lecseszte Aotoék anyja, Tetsunak az anyukája pedig leállt veszekedni az anyjukkal, hogy fékezze a gyerekeit és Tetsu jogosan ütötte meg. Ezt követően pedig fél évig nem is látták egymást. Mitsuri pedig ugyanolyan "kedvességet" nyilvánított felém, mint a testvére. Folyamatosan csúnyán nézett rám és akkor még csak a 4 éves kislány, olyan csúnyán leribancozott, amiért Tetsu közelében vagyok és nem hagyom, hogy az övé legyen, mint a fene. Tetsu szereti a gyerekeket és soha nem bántaná őket ok nélkül. De akkor ott, amikor elsősök voltunk, elpattant az agya, amiért így beszélt velem. Tetsu úgy megfogta és megtépte Mitsuri haját, hogy az nem mindennapi. A kislány pedig "gyönyörű" szavakkal, de úgy elmondta Tetsut mindennek, mintha csak egy részeg, kocsmából kijövő, dühös ember lenne. Ő is beköpött minket, és még fűszerezte is azzal, hogy én megakartam őt verni, holott ez nem volt igaz. Mindenesetre nagyon hitványak ezek a gyerekek.