Percek teltek el, anélkül, hogy egyikünk is szólt volna valamit. Aztán ezeket a perceket végül Bokuto törte meg.
- [Név] - szólított meg engem, mire lenéztem rá. Ő még mindig az ölemben pihentette a fejét - Menj Kuroo után.
- Nem szeretnélek itt hagyni - suttogtam.
- Menj utána, kérlek - nézett mélyen a szemembe.
Egyetlen egy szó nélkül tettem le az ölemből Bokuto fejét, majd álltam fel. A fogashoz léptem, ahonnan leemeltem a kabátomat, majd miután magamra húztam ott hagytam a többieket és Tetsu után siettem az utcára. Kint nem volt a legmelegebb és a leheletem meglátszódott a levegőben. Hamar észrevettem Tetsut és felé kezdtem el lépkedni.
- Szia - köszöntem, amikor odaértem.
- Menj be, hideg van - szólt, miközben nem nézett felém. Hátával a bowlingterem oldalának volt támaszkodva.
- Mi volt, miután utánamentetek? - kérdeztem rá.
- Szem elől veszítettük és elment. Kerestük, de nem találtuk - magyarázta - Istenem - sóhajtott fel frusztráltan - A rohadt életbe, hogy bekövetkezett a legrosszabb. Komolyan mindjárt felrobbanok, annyira dühös vagyok.
Aggodalmasan léptem közelebb, majd vezettem a kezeimet Tetsu derekára, hogy megölelhessem, ő azonban megfogta a kezeimet és lehámozta magáról.
- Légy szíves, most ne. Nem szeretnék beszélgetni és érintkezni se - nézett felém és láttam a szemeiben, hogy mennyire haragos - Csak hagyj békén kicsit, míg le nem tudom hűteni a fejemet rendesen.
- Bokuto mondta, hogy jöjjek utánad - mondtam el az igazságot.
- Neked most Bokuto mellett van a helyed. nem mellettem.
- Mindkettőtök mellett ott akarok lenni. Kenma és Akaashi sincsenek a legjobb passzban - sütöttem le a szememet.
- Senki sincs - mondta ki a nyilvánvalót - Hogy tudott ilyet tenni az a mocskos ribanc? - idegeskedett - Ilyeneket mondani rá, és ezt tenni vele. Lássam meg egyszer az utcán, komolyan mondom, hogy nekimegyek - szólt halkabban, miközben kicsit elkezdet rágni a körmét - Nem érdekel, hogy lány. Leszarom magasról. Vele senki se csinálhatja ezt. Pont vele nem...
- Ha nem szeretnél beszélgetni, akkor most miért csinálod? - kérdeztem esetlenül.
Tetsu ekkor rám emelte a tekintetét, majd kicsit összehúzta a szemét, végül visszanézett saját maga elé. Egy pocsolyát kezdett el vizslatni a járdán.
- Menj be. Megfázol - beszélt maga elé, miközben nekem intézte a szavait.
- Te is megfázol - nyúltam felé, hogy megigazíthassam a kabátját és a cipzárt is feljebb húzzam, de ő elhúzódott.
- Mondtam, hogy ne.
- Csak segíteni szeretnék...
- Ritkán vagyok ennyire ideges és jelenleg egy kicsi kell, hogy teljes mértékben elboruljon az agyam, és dühkitörést kapjak. Nem akarlak bántani, szóval ezért is kérlek, hogy menj, hagyj békén és ne szólj hozzám - suttogta hűvös hangon.
Picit félve néztem Tetsura, akinek az arcán látszódott, hogy mennyire is mérges valójában. Nem szerettem volna, hogyha elpattan az agya és pont miattam.
- Ha nagyon fázol, gyere be. Szeretlek Tetsu - szóltam halkabban, majd hátat fordítottam neki és magára hagytam, hogy egyedül letudjon nyugodni.
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
