A hosszú percekig tartó csókot, én szakítottam meg. Éreztem, hogy a mellkasom majd szétrobban a forróságtól. Akaashi ajkai puhák voltak és melegek. Egy különös érzés kerített hatalmába, amiért az imént csókolóztunk. Egy olyasfajta érzés, amit eddig nem éreztem. Legalábbis szerintem nem.
- Ne haragudj - szólalt meg, a csókot követően - Nem akartalak téged letámadni - harapott az ajkába- Egyszerűen...nem tudom, mi van velem...
- Jó volt - suttogtam magam elé - Tudod, Tetsu és közben nem mennek annyira jól a dolgok, mint azelőtt...Többször vitázunk és ez kissé megvisel. Ugyanakkor, hozzád egyre közelebb és közelebb kerülök, és emiatt különösen érzem magamat. Nem...Nem azért viszonoztam a csókodat, mert szórakozni szeretnék veled, miután tisztában vagyok azzal, hogy mit érzel. Egyszerűen csak viszonozni akartam. Miattad - néztem a szemébe.
- Nem érzel már semmit Kuroo-san iránt? - kérdezte hirtelen.
- Nem tudom Akaashi. Lehet, hogy nem is éreztem, csak hozzászoktam ahhoz, hogy több volt közöttünk, mint barátság. Nem tudom, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni. Nem tudom megkülönböztetni a többi fajta érzelemtől. Tudod, amikor apu meghalt, nem éreztem semmit, csak fájdalmat. Anya egész életemben nem mutatott felém szeretetet, csak apu. Aztán, miután Tetsu belépett az életembe, ismét úgy éreztem magamat, mint amikor apa élt még. Szeretve éreztem magamat, és sok szeretet is kaptam. Azonban tényleg nem tudom, hogy a szerelmi szeretet miben különbözik a többitől. Még senki se akart tőlem kapcsolatot, és te vagy az első, aki olyasfajta viselkedést mutat nekem, ami ahhoz hasonló.
- Kuroo-sannal is hasonló volt a barátságotok.
- Tudom - suttogtam - Szerinted szerelmes vagyok Tetsuba?
- Voltál csak szerintem - hunyta le a szemét - Nem olyan embernek ismertelek meg, aki hagyta volna azt a csókot, ha még őt szeretné.
- Annyira nem értek ezekhez a dolgokhoz...Nem tudom, hogy milyen rendesen szeretni. Apu halála elvett belőlem egy darabot, és egyben pár érzésemet is. Nehezen tudom kontrolálni az érzéseimet és megérteni is nehéz őket.
- Nem lehet mindenki otthon ezekben a dolgokban - sóhajtott - Menjünk tovább? - kérdezte végül egy apró mosoly mellett, mire én bólintottam.
Akaashival este kilenc óráig sétálgattunk és beszélgettünk. Azonban kilenc óra előtt visszakísért engem a kolihoz, hiszen már késő volt.
- Szerdán suli után akkor érted jövök - nézett le rám.
Az udvaron már senki se tartózkodott és a kollégiumból se szűrődött ki hangzavar. Csak mi voltunk és a csendes éjszaka.
- Rendben - bólintottam, majd szorosan megöleltem Akaashit, ő pedig viszonozta az ölelésemet - Jól éreztem magamat veled.
- Eléggé kínos lenne, ha nem így lenne, ennyi óra után - nevette el magát kedvesen, miközben magához szorított - Feküdj le időben és ne maradj fent túl sokáig. Rendben?
- Jó - bólintottam - De te is. A végén még fáradt leszel holnap a suliban.
- Nem terveztem fent maradni sokáig - döntötte a fejét az enyémnek.
- Tudod...annyira biztonságban érzem magamat, amikor ölelsz engem - szóltam nem túl hangosan - Nagyon megnyugtató.
- Bármikor szeretnél egy ölelést, én itt vagyok. Viszont tényleg kezd nagyon hideg lenni és a végén még mi is betegek leszünk. Azt pedig nem szeretném.
- Szerdán találkozunk akkor - húzódtam végül el tőle - Írj, hogyha hazaértél. És vigyázz magadra!
- Vigyázok - ígérte meg, majd adott a homlokomra egy puszit - Megvárom míg bemész - engedett el.
DU LIEST GERADE
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historische Romane[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
