Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 72. Fejezet |

...kilépve a korcsolyapálya területéről, nagyot nyújtóztam, miközben a hátamat is kiropogtattam.

  - Ne. Bármit, csak ezt ne. Ne - rázta ki Tetsut a hideg és a nyakát is behúzta.

  - Pedig olyan jó érzés csinálni - nevettem el magamat.

  - Hallanád Bokuto, hogy tudja ropogtatni a végtagjait. Még te is rosszul lennél. Atya isten, már csak a hangja is rosszületét kezdeményez nálam - fintorgott.

  - Te néha a nyakadat ropogtatod - néztem fel rá.

  - Az nem ugyanaz. Azt meg se lehet hallani - védte magát.

  - Legutóbb az angol tanár majdnem rosszul lett, amikor kiropogtattad a nyakad.

  - Gyenge az idegrendszere - vont vállat.

  - Hihetetlen vagy - nevettem el magamat.

  - Tudom - mosolygott, majd mögém ment, hogy én mehessek elől és ezt követően benyúlt a kabátom alá, és rá suhintott a fenekemre.

  - Tetsu! - néztem rá elkerekedett szemmel, ugyanis az utcán voltunk.

  - Nem látta senki - mosolygott, majd adott egy puszit a homlokomra, ahol nem takarta el a sapka - Inkább csak vörösödj el és menjünk - szólt kedvesen, kezét le nem véve a fenekemről.

  - Tetsu, ne már - szóltam zavartan - Had fogjam inkább a kezedet.

  - Jó, jó - egyezett bele, majd megpaskolta a fenekemet és elhúzta a kezét. Rögtön összekulcsolta az ujjainkat, majd rászorított a kezemre - Így jobb?

  - Sokkalta jobb - vallottam be.

  - Aranyos vagy, amikor zavarban vagy miattam. Azonban azt vettem észre, hogy nem jössz már annyiszor zavarba tőlem, mint régebben.

  - Szerintem változtam a hónapok alatt picit. 

  - Szerintem is változtál.

  - De ugye nem rossz irányba? - kérdeztem kételkedve.

  - Nem, dehogyis - állt meg kicsit - Sokkalta nyitottabb lettél és nem vagy annyira zárkózott már. Emlékeszem tavaly ilyenkor alig tudtál mással szóba állni rajtam kívül.

  - Mert féltem, hogy bántanak, és inkább magamba zárkóztam - suttogtam.

  - Tudom - simogatta meg az arcomat - Büszke vagyok rád, hogy képes voltál ennyit változni, pozitív irányba - nézett mélyen a szemembe - Jobban is érzed magad, az akkori állapotodhoz képest?

  - Igen - bólintottam aprót - Most minden jobb. Tetsu.

  - Hm?

  - Én annyira boldog vagyok, amiért együtt vagyunk. Egyszerűen csak annyira jó - suttogtam zavartan - Szeretnék melletted lenni mindig és szeretni téged.

  - Ugyanígy érzek - puszilta meg a homlokomat, majd kiegyenesedett - Na, adsz egy puszit?

  - Nem érlek fel annyira - mosolyogtam zavartan, miközben lábujjhegyre álltam és próbáltam elérni az ajkát - Nem hajolsz le? Kérlek.

  - Szeretnéd? - nézett mélyen a szemembe.

  - Szeretném.

Ő ekkor lejjebb hajolt, így sikeresen elérhettem az ajkát. Hideg ajkaira leheltem egy puszit, amit ő viszonzott. Akárhányszor összeértek az ajaink, egy földöntúli érzést éreztem a mellkasomban. Puha párnácskái óvatosan súrolták az én ajkaimat, emiatt pedig boldogságot éreztem legbelül. Kezeimet felvezettem a nyakába és szorosan magamhoz öleltem őt. Tetsu emiatt felbátorodott és nyelvével lenyomta az alsó ajkamat, ezt követően pedig érzékszervét lassan a számba vezette, majd nekinyomta az én nyelvemnek, de nem mozgatta meg. Így én vettem a bátorságot és megmozdítottam a nyelvemet, majd dörzsöltem neki az övének. Tetsu a következő másodpercekben nem vette át az irányítást, sőt, hagyta, hogy én irányíthassam őt. Borzalmasan jó érzéssel töltött el a csókja és úgy éreztem magamat közben, hogy nem is ebben a világban vagyok. Tetsu képes volt teljesen boldoggá tenni és megnyugtatni a lelkemet. Mellette biztonságban éreztem magamat és az a kellemes, és egyben megnyugtató melegség mindig a testemben tombolt miatta.