Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 46. Fejezet |

Annyira szeretem ezt a két OVA-t, és annyira gyönyörű szerintem az ending theme-je! ): Mindig meghatódok tőle, vagy kikönnyezek. Egyszerűen csodálatos! Részben ennek a zenének is köszönhető, hogy ez a könyv megszületett! 😊

◾◾◾

Október 28.a - A válogatott napja.

A napok, szinte egy szempillantás alatt elrepültek. Szerettem volna azt hinni, hogy ez a pár nap eseménytelenül telik majd, azonban ez nem így történt. Történt pár dolog, míg elértünk ehhez a naphoz. Nem, sajnos nem változott azaz állapot, hogy Tetsu beszéljen velem, és nem is tudtam kideríteni azóta se, hogy ki fizetett be a kirándulásra.
  Miután hazamentem azon a bizonyos szombati este után Akaashitól, otthon megkaptam a magamét azért, mert anyával így beszéltem, és amit leműveltem Kayoval. Tűrtem, és tűrtem, hogy anya befejezze, majd végre kinyögtem neki, hogy iskolát akarok váltani. Természetesen megkaptam tőle, hogy ezek után ne várjam, hogy majd beleegyezik abba, hogy másik suliba mehessek. Így, hogy anya nem akarta ezt megtenni, megkértem Amayat, Akaashi anyukáját, hogy írja nekem alá a papírokat. Azonban akkor még nem tudtam, hogy nem ezzel lesz a legnagyobb baj. A rá következő hétre, el is mentem az iskolába Amayaval, hogy beszélhessünk az igazgatóval. Taishiro-sensei teljesen abba a tudatban volt, hogy az igazgató megengedi, hogy át iratkozhassak. Ez azonban nem így volt. Minden hiába volt, ugyanis az igazgató nem volt hajlandó elmenni amellett a tény mellett, hogy végzős vagyok. A saját szava mellett állt ki, miközben vagy fél órán keresztül próbáltuk meggyőzni őt. Állítása szerint, nem áll módjában egy végzős diákot átvenni ebben az időben már. Nem akartam elhinni, hogy ez az egész megtörténik, azonban mégis megtörtént. A Fukurodani igazgatója nem engedte, hogy átmehessek, mivel végzős voltam. Szinte fel se akartam ezt fogni, hogy nem lehetséges. Kaoriékkal beszéltem erről, amikor a suliban voltam, és ők se értették, hogy mire fel ez az egész. Gondoltunk arra is, hogy ahány iskola, annyi szabály és szokás. Beleéltem magam teljesen, hogy átjöhetek a Fukurodaniba, azonban minden szertefoszlott. Illetve az igazgató még azt is felhozta, hogy mivel még nem vagyok húsz éves, azaz felnőtt, ezért mindenképpen az egyik szülöm lehet az, aki aláírja a papírokat. Semmilyen esetben nem lehet olyan illető, akivel semmilyen közünk sincs egymáshoz papíron. Így történt, hogy nem is beszéltem a barátaimmal, illetve nem fogok tudni átmenni a Fukurodaniba, és a Nekomaban maradok. A történtek ellenére, Kaori és Yukie mondta, hogy bármikor felhívhatom őket, vagy ha szeretnék, akkor a többi lánnyal egyeztetünk és elmegyünk valahova. természetesen éltem a lehetőséggel, így a héten közösen elmentem a lányokkal enni egyet. Nagyon jól éreztem magamat, és habár nem lehetek velük egy osztályban, az iskolán kívül találkozhatok velük.
  A napok valóban gyorsan váltakoztak, és elérkeztünk a mostani héthez, ahol is a Nekomanak őszi szünet van, így egész héten nincs iskola. Ennek köszönhetően igazolás felhasználása nélkül tudtam elmenni a fiúknak a meccsére. Bevallom, kicsit nehéz szívvel leszek ott, hiszen a Nekoma és a Fukurodani is játszanak, ráadásul egymás ellen is.
A meccsre egyedül érkeztem, és először mindenképpen a Nekomás fiúkhoz szerettem volna odamenni. Mivel Kenma leírta, hogy hol gyülekeznek, ezért sietősen igyekeztem hozzájuk, ami hamar meg is történt.

  - Sziasztok! - köszöntem a fiúknak, ahogy odaértem hozzájuk.

  - Szia [Név]! - mosolygott ezer wattos mosollyal Lev.

Miközben Lev köszönt észrevettem, hogy a Nohebi is itt van és Daishi éppen Tetsuval acsarkodik. A másik csapat kapitánya észrevette, hogy figyelem, így oldalra nézett, majd amikor észrevett, elmosolyodott és intett nekem egyet.