A rész felénél jutott eszembe, hogy Tetsuról úgy elfeledkeztem, mint Whisper Ton a fagyasztóba tett édességeiről. 👁👄👁
◾◾◾
Közel egy óra elteltével is ott ültem Akaashi ölében, akinek sikerült engem megnyugtatnia. Közben Páran elmentek a folyosón, illetve Bokuto is elcsászkált valamerre, azonban én nem foglalkoztam a körülöttünk lévő világgal. Az egyetlen személy, akivel foglalkoztam, az Akaashi volt.
- Nem vagy még álmos? - kérdezte halkan, miközben a karomat cirógatta.
- Egy picit - vallottam be.
- Vigyelek a szobátokhoz? - nézett le rám.
- Még maradni szeretnék - fúrtam az arcomat a nyakába.
- Ha álmos vagy, akkor menj aludni - döntötte a fejét az enyémnek.
- Szeretnék még veled lenni. Most olyan jó így.
- Bármennyit lehetünk együtt még, ugye tudod? - kérdezte kedvesen.
- Most mégse akarok elszakadni - fújtam ki a meleg levegőt ajkaimon.
- Eltudsz aludni egyedül? - kérdezett rá, zavart hangon.
- Nem - szóltam, miközben egy apró mosolyt húztam az ajkamra.
- Hé, érzem ám! - döbbent meg Akaashi, mire felegyenesedtem és a sötétben az arcára néztem.
- Tényleg nem tudok - néztem kék szemeibe.
- Csak mondd el őszintén, mit szeretnél. Nem fogok semmi negatívat reagálni rá. Szükséged van rám, nem igaz? - kérdezte érzékeny hangon.
- Szeretnék veled lenni és igen, szükségem van rád - vallottam be.
- Jó, ennyit szerettem volna hallani - sóhajtott, majd adott egy puszit a homlokomra.
- Hé, srácok, mit csináltok tizenegy óra után? - állt meg az egyik felnőtt a folyosón és hamar rájöttünk, hogy Ukai-san az.
- Lelkizünk csak - magyarázta meg Akaashi kedvesen.
- Gond van? - kérdezett rá a Karasuno edzője.
- Már minden rendben - magyarázta Akaashi.
- Értem, viszont menjetek lassan aludni, mert fáradtak lesztek - nézett ránk, majd magunkra hagyott.
- Menj el zuhanyozni és gyere át - suttogta a fülembe, kedves hangon.
- Bokuto? - kérdeztem rá óvatosan.
- Nem utál téged, ne aggódj - szorította meg a combomat, majd felállt velem és szorosan magához fogott.
Automatikusan kulcsoltama derekára a lábaimat, miközben y nyakába kapaszkodtam. Akaashi a combjaimnál fogott magához, és közben elindult velem. Éreztem, hogy az izmai megszülnek, amiért tartott.
- Hova viszel? - kérdeztem halkan.
- A szobádhoz.
- Eltudok menni én is, Akaashi...
- Nem baj - szorított a fogásán, majd tovább lépkedett velem, míg meg nem állt, majd letett - Akkor majd...találkozunk - szólt zavartan.
- Ha végeztem, átmegyek.
- Jó - bólintott, mire én felpipiskedtem és adtam az arcára egy puszit, majd beléptem a szobába.
- Jézusom - blokkolt le Yachi, miközben észrevett engem - Mármint, sajnálom! nem akartam így reagálni! Jól vagy, [Név]-chan? - szólt aggódva.
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
