Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 4. fejezet |

A hét további napja hamar elrepült. Szerencsére megúsztam, mindenféle rosszindulat nélkül. Csak tettem, amit az utóbbi három évben is. Meglapultam magamnak, és nem foglalkoztam a többiekkel. Egyedül Kurooval, vagy Kenmaval társalogtam. Kenmaval is csak akkor, amikor átmentem Kurooék szobájába. Szinte minden napom ilyen volt igazából. Kuroon és Kenman kívül nem rendelkeztem más barátokkal, és őszintén szólva, ez jobb is volt így. Nem szerettem volna magam mellé kamu, illetve érdekbarátokat. Ugyanis a mai világ tele van az ilyen emberekkel, én pedig nem szeretnék magam mellé több ilyen embert. 
  Péntek délután, amikor kiléptünk a kollégiumból, én nagyot sóhajtottam, miközben letettem az utazótáskámat magam mellé.

  - Gyalog mész haza, vagy jönnek érted? - kérdezte a fekete hajú fiú, miközben bekapolta a saját cuccát a csomagtatóba. Érte eljött az apukája. 

  - Nem jön értem anya, szóval gyalogolok - vontam vállat.

  - Értem - nézett le rám, majd azzal a lendülettel megfogta az utazótáskámat és betette a csomagtartójukba - Elviszünk haza.

  - Nem kell, tényleg. Tudok sétálni.

  - Engem pedig nem érdekel - vont vállat unottan - Apa, ledobjuk [Név]-et a házuknál? - szólt az apukájának a fiú, aki csak kedvesen bólintott.

  - Hihetetlen vagy - nevettem el magam.

  - És nagyszerű ember - vigyorgott.

  - Meg az is - sóhajtottam mosolyogva, majd beszálltam a hátsó ülésre. 

Kurooék végül hazavittek, én pedig megköszöntem ezt nekik. Mielőtt bementem volna a házba, nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Következzen egy újabb élvezetes hétvége, itthon, a családommal. Már ha lehet családnak hívni.
  Végül nagy erőt vettem magamon, majd beindultam a családi házba. Ahogy beléptem, legszívesebben inkább visszamentem volna a kollégiumba. Még ott is jobban éreztem magam, mint itt.

  - Megjöttem! - szóltam hangosan, hogy biztos meghallja a két családtagom a hangomat.

Azonban semmi választ nem kaptam, holott tudtam, hogy a szomszédhelységben vannak. Letettem az utazómat, levettem a bakancsomat, majd beléptem a nappaliba.

  - Sziasztok - köszöntem nekik.

  - Hallo - köszönt vissza a húgom unottan, miközben a telefonját nyomta, a kanapén fekve.

  - [Név], ma elég hamar jöttél - szólt anya köszönés helyett, miközben egy újságot lapozgatott.

  - Elmaradt az utolsó két órám - magyaráztam.

Erre már nem kaptam választ, és nem is szenteltek rám több figyelmet.

  - Anyu, beteszem a mosodába a szennyesemet - szóltam, majd kiléptem a nappaliból, és az utazómat megfogva, elbattyogtam a fürdőbe, majd kiszedegettem a szennyest.

Miután ezzel megvoltam, a szobámba mentem, és kipakoltam a könyveimet, amikből majd tanulok hétvégén. Az utazótáskámat összetettem, majd a szekrénybe tettem. Az ételesdobozokat a kezembe véve mentem a konyhába, majd tettem őket a pultra. A koliban már elmostam őket, miután kiürültek, szóval itthon ezzel már nem kell foglalkozni. Ezután bementem a nappaliba, majd anyához léptem.

  - Anyu - szólítottam meg a barna hajút.

  - Mondd.

  - Jövő héten kell befizetni az étkezést. Kaphatok rá pénzt?

  - Van pénzed, nem? Fizesd be abból - szólt egyből.

  - Nem tudom befizetni magamnak. Amit kapok egy hónapra pénz, az a heti pénzem is. Ha befizetem magamnak az étkezést, akkor nem marad pénzem - szóltam kellemetlenül.