Szerda este Bokuto a legtöbbünknek írt, hogy szeretne hétvéné együtt lógni náluk és grillezni is szeretne. Közel tizenhat fokot mondtak a hétvégére, így pont jó idő volt ehhez. Valamilyen okból kifolyólag Bokuto azt szerette volna, hogyha mi vesszük meg a hozzávalókat és ő majd kifizeti nekünk. Nem értettük, hogy miért ezt szeretné, de belementünk végül. Közben megtudtuk azt is még szerda este, hogy Bokuto kiejtette Akaashit Bokuto feladata az volt, hogy menjen el az illetővel ruhát vásárolni, az ellenkező nemből. Bokuto alapból is szeretett volna valamivel kedveskedni Hitominak, így kitudhat használni ezt a feladatot is. Így pedig már csak Tetsu és Bokuto voltak játékban és Bokutohoz került Tetsu. Bezárult a kör és már maga Bokuto is rájöhetett, hogy a neve nem másnál, mint Tetsunál van, már kezdetek óta. Tudták, hogy a neveik a másiknál annak, így óvatosabbak voltak egymással. Én tudtam, hogy milyen feladat van Tetsunál és azt sokkalta nehezebb megvalósítani, mint Bokutoét. Ha megpróbálja Tetsu megtenni a feladatot, akkor valószínűleg Bokuto rá fog jönni, hogy ő van nála. Éppen ezért nem sikerült még Tetsunak őt megölnie, hiszen nem könnyű véghez vinni a feladatot.
Szombat délután mindannyian elindultunk Bokutoékhoz. Jómagam Tetsuval, Kenmaval és Yakuval mentem. Rajtuk kívül meg volt még hívva Nobuyuki és Lev is, meg természetesen Akaashi. Mindannyian mást vittünk, pontosan azt, amit Bokuto megírt nekünk. nem voltak drága dolgok, viszont különös volt számomra az, hogy mi vettük meg őket. Nem volt vele problémám, csak nem értettem Bokuto gondolatmenetét.
Bokutoékhoz tartva Tetsuékkal azon agyaltunk, hogy miképp ejtsük ki Bokutot, illetve, hogy hogyan lehetne belevezetni őt abba a szituációba, amellyel Tetsu kiejtheti. Közben én folyamatosan gondoltam arra, hogy Bokuto mennyire egyszerűen kitudja ejteni Tetsut azzal, hogy csak tanácsot kér tőle röpiből, vagy játszik vele.
Bokutohoz érve Akaashi már ott volt és az apukája is a fiúnak. Bokuto apukája segített a két fiúnak kihozni pár horgászszéket, amin majd ülhetünk. Kellemes idő volt, és februárhoz képest meleg is. Izgatott voltam, ugyanis szerintem nagyon jó kis programot talált ki Bokuto. Közben mégis volt bennem egy gondolat, ami nem hagyott nyugodni. Csak azok voltak itt, akik benne voltak a gyilkosos játékban. Se többen, se kevesebben.
- Sziasztok-sziasztok! - köszöntött minket Bokuto.
Mindenki sorban köszönt mindenkinek, majd a hozott cuccokat eltettük, illetve letettük oda, ahova Bokuto apukája kérte.
- Nagyon meleg van - fújt ki egy adag levegőt Kenma.
- Van napernyő, ha szükséged van rá - nézett rá Bokuto apukája.
- Megköszönném - sóhajtott a fiú.
- Úristen, szia - kaptam fel Rinat, amint megláttam őt. Kicsit nehéz volt, de a világért se engedtem volna el - Jajj, de nagy lettél - ölelgettem magamhoz, miközben ő ficánkolt a karjaimban és folyamatosan nyalogatta az arcomat örömében.
- Kiskutya - lépett hozzám Yaku, csillogó szemekkel, én pedig odaadtam neki Rinat, és az anyukájával kezdtem el játszani.
- Nem olyan kicsi már - nevettem el magamat.
- Hozhattad volna Hectorékat - nézett Bokuto Akaashira.
- Aztán bevadulnak egymástól és örömükben nem lehet őket lecsillapítani - sóhajtott Akaashi.
- Olyan puha - simogatta Yaku Rinat, aki ráhajtotta a fejét a fiú vállára.
- Kértek inni? - kérdezte meg Bokuto.
- Én kérek - szólt Tetsu.
- Jó, te betalálsz a konyhába - legyintett Bokuto, mire Tetsu fintorogva indult el a házba - Hozz a többieknek is! - kiabált utána.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Tarihi Kurgu[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
