Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 42. Fejezet |

Miután Tetsu magamra hagyott, kihasználtam a szünetet és felhívtam anyát. Ő nem vette fel egyből sőt, még egyszer felkellett hívnom, mire felvette.

  - Igen? - szólt bele a telefonba, mikor végre felvette.

  - Szia anyu - köszöntem neki - Hogy...Hogy vagy?

  - Jól - szólt furcsán - Miért hívtál? Nincs órád?

  - Éppen szüneten vagyok. Képzeld, írtunk töriből, és szerintem meg lesz az ötös! - újságoltam el boldogan, ő azonban nem reagált - Itt vagy?

  - Igen, csak közben tévét nézek. Miért hívtál?

  - Igazából eszembe jutott, hogy majd a szalagavatóra elkellene kezdeni keresni ruhát nekem.

  - Mikor lesz?

  - Majd februárban valamikor, de pontos dátum még nincs.

  - Párod van? - kérdezte.

  - Még nem kérdeztem meg senkit, de ha az osztályból foglaltak a fiúk, akkor megkérem Akaashit.

  - Minek nézzünk ruhát, ha párod sincsen? És ha elmarad a szalagavató? Nincs pénzem arra, hogy feleslegesen kidobjak pénzt neked egy ruhára.

  - Lesz párom és meg is lesz tartva százszázalékosan - nyeltem aprót.

  - ha bejelentik, hogy mikor lesz pontosan és összeszedsz egy párt, akkor nézünk ruhát, de addig nem. És nem valami drágát.

  - Bizonyos összeg alatt nem találunk és ha későn megyünk nézni, akkor már nem lesz. Kifizetem a felét, csak menjünk el nézni valamikor...

  - Hétvégén nem érek rá.

  - Én sem leszek otthon.

  - Csak a szokásos - szólt gúnyosan.

  - Ha otthon vagyok, segítek mindig - állta ki a saját igazam mellett.

  - Érdekel is engem. Hétvégén Kayo se lesz otthon, szóval remek példát mutatsz a húgodnak.

  - Az ne érdekeljen, hogy ő még hétköznap is eljárkál mindenhova, és este ér haza, vagy hajnalban. Szoktam látni az Instagramján. Ez kész vicc, jézusom! - röhögtem el magamat - Aztán, ha terhes lesz 12 évesen, az is az én hibám lesz? 

Sose voltam szemtelen se apával, se anyával, hiába bánt így velem anya. Most azonban ez nagyon kívánkozott belőlem, mert már tele volt az a bizonyos pohár a vízzel. 

  - Na ide figyelj, [Név] - változott meg anya hangja, és őszintén szólva, ettől kirázott a hideg is - Okosan beszéljél a húgodról, mert a tenyerem megfogja találni az arcodat. Érdekel is engem, hogy hol vagy, mert tudod, pont az érdekel a legkevésbé, hogy mi történik veled. De mivel te is abban a kicseszett házban élsz, elvárom, hogy hasznossá is tedd magad néha. Csak gyere haza pénteken, lesz egy kis elszámolni valónk.

  - Menj a francba - mondtam ki hirtelen - Te vagy a világon a legrosszabb anya! - mondtam nyílegyenesen a telefonba, majd rányomtam a telefont és azon nyomban letiltottam a számát.

Nagyon ideges voltam, és közben majd' megszakadt a mellkasom, akkora fájdalmat éreztem. Hogy lehet valaki ennyire gerinctelen, hogy ennyire kivételezik a saját gyerekeivel? Kayo semmit se segít otthon soha! Még az ő szobáját is én takarítom ki néha, és az összes házimunkát én csinálom meg, ha nem anya. Mi a franc van Kayoban, ami bennem nincs meg? Engem miért nem szeret anya úgy, mint őt? A húgom csettint egyet és anya úgy ugrik, mint valami inas. Rosszul esik, és gyűlölők otthon lenni. Alig várom azt a pillanatot, hogy kijárjam a gimit, és elköltözhessek onnan.
  Miután lenyomtam anyára a telefont és tiltottama  számát, próbáltam megnyugodni. Lent voltam az udvaron, az automatáknál, és mivel volt a dzsekimben pénz, vettem magamnak egy forrócsokit, majd elültem a padra, mely mellette volt. Nem tudom, hogy az idegességtől, vagy a hidegtől remegtem, de próbáltam megnyugodni. 
  Tudom, hogyha hazamegyek, akkor ezért nagyon fogok kapni. Anya nem fogja elfelejteni, sőt. Biztos, hogy az ajtóban fogja várni a pillanatot, hogy hazaérjek, és rám förmedhessen. Félek. Rettegek hazamenni, és mindig ez van. Ha kimerek állni magamért, akkor mindig kapok, ha hazamegyek. Kiabálást és pofont minimum fogok kapni, és lehet mást is. Olyan dolgokra, amikre gondolni se merek.