Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 8. fejezet |

Délután fél ötkor, az ajtó kinyitódott, én pedig felnéztem a könyveimről, és megláttam Kuroot rövidnadrágban és pulcsiban.

  - Szia - köszöntem neki.

  - Halló-halló - jött be, majd becsukta az ajtót.

Miután bejött, leült az ágyamra és elterült rajta.

  - Milyen volt az edzés?

  - Futottunk. Végig - szólt fáradt hangon - Érted? Végig. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy elkezdett esni, mert különben a suli épülete körül futottunk volna - panaszolta.

  - Jézusom, és túlélted?

  - Nem, szóval segíts rajtam - nyafogott.

Csak elnevettem magamat, majd felálltam az asztaltól, és odamentem hozzá az ágyhoz, majd leültem mellé. Ő egyből az ölembe tette a fejét, én pedig a haját kezdtem el cirógatni.

  - Milyen volt Akaashival? - kérdezte, miközben lehunyta a szemét.

  - Jó volt. Ittunk egy forrócsokit, de elkezdett esni, és megáztunk kicsit. Beálltunk egy buszmegállóhoz, de jött Akaashi anyukája, aki elhozott engem.

  - Ugye elmentél utána zuhanyozni vagy megszárítkoztál? - szólt aggódva.

  - Persze, egyből. És képzeld. Akaashi felajánlotta, hogy segít felkészülni a matek dolgozatomra.

  - Igaz is, egyszer Bokuto mondta, hogy a matek versenyeken mindig benne van a legjobb háromban - gondolkodott el - Örülök, hogy van kivel gyakorolni, és nem egy idegen az. Sajnálom, hogy én nem tudok segíteni. Holnap este hatig lesz edzés - sóhajtott fáradtan.

  - Megértem, és nincs baj belőle. Neked most a röplabdára kell figyelned - cirógattam továbbra is fekete tincseit.

  - Aludhatok egy picit az ágyadon? Kenmanál ott van Yamamoto és nem tudnék tőle aludni.

  - Persze - tértem át az arcára és azt cirógattam - Nem baj, ha addig tanulok?

  - Nem, csak nyugodtan - ásított - Felébresztesz majd, ha nem kelek fel nyolckor sem?

  - Persze - adtam egy puszit a hajába.

  - Köszönöm - szólt hálásan, majd felült, és adott egy puszit az arcomra - Mondtam már, hogy te vagy a legjobb? - mosolygott, mellyel engem is mosolygásra késztetett.

  - Tényleg én lennék? - néztem a szemébe.

  - A jobbnál is jobb - hajolt közelebb.

  - Biztos? - mosolyogtam és hol az ajkára, hol a szemébe néztem.

  - Ezer százalék - szüntette meg az ajkaink között a távolságot, majd nyelvét egyből a számba vezette és megcsókolt.

Időt se hagyott, hogy reagáljak, máris elhajolt tőlem, és elfeküdt az ágyon, nekem háttal.

  - Kuroo...

  - Hm?

  - Nem érzed úgy sokszor, hogy olyanok vagyunk, mint egy pár?

  - A viselkedés miatt?

  - Aha - piszkáltam a pólóm szélét.

  - A legjobb barátom vagy - mondta ki egyszerűen.

  - Ahogy te is nekem, csak érted... - szóltam összezavarodva.

  - Ne gondold túl, jó? - sóhajtott, majd hátra nyúlt, és megpaskolta a combomat, majd visszavezette a kezét.