Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 59. Fejezet |

Ahogy teltek a csendes percek és ahogy ültünk Akaashiék nappalijában, egyre jobban tört rám egy rossz érzés, miszerint túlreagáltam azt, amit Bokuto mondott. Folyamatosan hülyéskedünk mindenfélével, erre pont most, egy ilyen után szólalok fel. Tudom, hogy Bokuto nem szánszándékkal mondta ezt és nem is bántásnak mondta, azonban a tudatalattim annak fogta fel. Oly' sok negatívat kaptam, hogy erre is úgy reagáltam, mint azokra. Holott...Holott ez nem olyan szándékú volt.

  - [Név] - szólalt meg Tetsu, ezzel megtörve a hosszú csendet.

  - Igen? - suttogtam.

  - Bokuto nem úgy értette ezt. 

  - Tudom...

  - Én vagyok az, aki a legjobban tudja, hogy mennyi bántást kaptál már, és hidd el, ez nem volt az. Jó, elég szarul jött ki, de Bokuto nem akart rosszat. Soha nem tudna senkit se bántani önszántából. Még direkt sem. Picit túlgondoltad.

  - Nem akartam így beszélni vele - túrtam a hajamba - Csak a sok szar után, valamiért most kibukott ez belőlem.

  - Nem tudok ehhez hozzászólni, elnézést - szólalt meg Kenma is.

  - Basszus - haraptam az ajkamba - Vennem kellett volna a poént. Másra nem reagáltam így...

  - Elég furcsán jött ki, ezt meg kell hagynunk, és lehet, hogy túlzás is volt, azonban egyetértek Kuroo-sannal. Bokuto-san nem akart rosszat - helyeselt Akaashi.

  - A saját problémáim láttam ebben a mondatban és ezért esett úgy, ahogy - vallottam be, majd a kezembe vettem a telefonomat és hívni kezdtem Bokutot, azonban ő nem vette fel.

  - Várj, majd én - vette elő Tetsu is a telefonját, de neki se vette fel.

  - Biztosan hazament. Mást nem tudok elképzelni - magyarázta Akaashi - Elvigyelek hozzá? - pillantott rám.

  - Megtennéd? - kérdeztem kaparó torokkal.

  - Hazaviszek mindenkit akkor már - mondta el azt, amit mindannyian gondoltunk, hogy lennie kell.

Először Kenmat vittük el haza, majd ezt követően Bokutoék házánál leparkolt Akaashi.

  - Bemész egyedül? - kérdezte Tetsu.

  - Igen. Addig itt lesztek? - néztem felváltva a fiúkkal.

  - Bemegyünk kiskutyázni a melléképületbe? - nézett Akaashi Tetsura.

  - Aha - válaszolt Tetsu, majd kiszállt az anyósülésről.

  - Biztos nem baj, hogy szólás nélkül mentek be? - kérdeztem meg Akaashitól, miközben kiszálltam az autóból.

  - Az lenne furcsa ennek a családnak, ha engedélyt kérnék arra, hogy bemehessek - sóhajtott Akaashi, majd miután ő is kiszállt, lezárta az autót.

Együtt mentünk be az udvarra, ők pedig elmentek hátra, én pedig tisztességesen kopogtam. Nem tudom, hogy itthon van-e az apukája is, de valaki biztosan itthon van, ugyanis égnek a lámpák. A kopogást követően az ajtó nem sokkal utána nyílt, és Bokuto apukája nézett le rám.

  - Jó estét - köszöntem neki.

  - Szia [Név]. Koutarohoz jöttél? - kérdezte, mire bólintottam - A szobájában van. Történt valami? Hazajött és csak bement a szobájába és nem válaszolt, amikor kérdeztem.

  - Picit, hát, nem is tudom. Vitáztunk - mondtam végül - Bocsánatot kérni jöttem tőle, és megbeszélni.

  - Menj nyugodtan be - állt el az utamból, hogy beengedhessem, mire beléptem a házukba - Ha megkérdezhetem, min vitatkoztatok össze? Pont ti ketten, akik folyton egymáson lógtok - csodálkozott el.