Másnap reggel egy igen kellemetlen dolog zavarta meg az alvásomat. Éreztem ahogy valaki rázogatja a vállamat, és a nevemen szólít. Annyira fáradt voltam abban a pillanatban, hogy képtelen voltam rákoncentrálni. Azonban miután percek elteltével is folytatódott, mozogni kezdtem, és lassan kinyitottam a szememet. Az ágyam mellett Kuroo állt, és egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mit keress itt.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem morgós, reggeli hangomon.
- Hála égnek, hogy fent vagy - sóhajtott megkönnyebülten - Háromnegyed 8 van, és első órán dolgozatot írunk matekból. Vártalak lent, de te nem jöttél, így gondoltam, hogy feljövök hozzád.
- Hogy mi? - ültem fel hirtelen és egyszerre minden álmosság kiment a szememből - Hogy mennyi az idő? Jézusom, én nem fogok végezni annyi idő alatt, és még el is kell pakolni a táskámat - pánikoltam be teljesen, és komolyan még a sírás is kerülgetett, annyira kétségbe voltam esve.
- Elpakolom a táskád, amíg öltözöl, csak siess - szólt Kuroo gyorsan.
- De kell pisilnom - ugrottam ki az ágyból - Kérlek szépen, vegyél ki valami ruhát addig a szekrényből! Mindegy mit, csak normális legyen! - néztem rá kétségbeesetten és a fürdőbe futottam.
Hogy tudtam elaludni? Hiszen az ébresztőm mindennap be van állítva hat óra ötven percre. Akkor miért nem szólt a telefonom? Ha nem sietek, akkor elfogok késni az iskolából, és miattam Kuroo is. Valamint szerettem volna még átnézni a matekot óra előtt, hiszen nagyon sokat készültem rá, és ez az első jegyem az évben. Ha rosszul indítok, az meglővi a későbbi eredményeimet.
Amilyen gyorsan csak tudtam elvégeztem a fürdőbe a reggeli teendőimet. Mosdó, fogmosás, fésülködés és a hajamat is összefogtam. Amint ezekkel megvoltam, kisiettem Kuroohoz.
- Elpakoltam a táskádat és itt vannak a ruhák - biccentett az ágya felé, ahol egy fekete farmer, egy szürke melltartó és egy szürke mintás póló foglalt helyet - Nem túl kreatív, de gondoltam ez jó lesz.
- Köszönöm! - szóltam hálásan, majd a pizsamám alját megfogtam. Ám mielőtt levettem volna, a fekete hajú fiúra néztem.
- Mi az? - pislogott rám barna szemei mögül - Láttalak már meztelenül. Teljesen meztelenül - javította ki magát.
- Légy szíves! - néztem ráesedezve, hiszen késésben voltam.
Kuroo nagyot sóhajtott, majd szó nélkül megfordult, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, levettem a fölsőmet, a kezembe kaptam a melltartómat, majd magamra húztam. Ezt követően felkaptam a pólómat is.
- Megvagyok - szóltam Kuroonak, majd megfordultam és arra eszméletem, hogy engem néz.
- Igen tudom - mosolygott rám pimaszul.
- Menj a fenébe! - néztem rá felfújt arccal, majd sietősen vettem le a nadrágomat, majd a fekete farmert felhúztam.
- Még van 8 perced - nézett Kuroo a telefonjára, miközben én a cipőmet kezdtem el húzni.
- Megvagyok, megvagyok! - álltam fel gyorsan, majd megcsináltam az ágyamat, ezt követően pedig a zsebembe tettem a telefonom, majd a táskámat a hátamra vettem - Oké, kész vagyok - vettem nagy levegőt - Normálisan nézek ki? - néztem Kuroora kicsit félve.
Körülbelül öt másodpercig tudtam a tükörbe nézni, és félek, hogy úgy nézek ki, mint aki most érkezett egy nagyon kemény viadalról. Kuroo csak elém sétált, majd kedvesen rám mosolygott.
- Szép vagy, jó vagy, és ügyes vagy - dicsért meg, majd elindult kifelé.
Szavai melegséggel árasztották el a szívemet, hiszen jól esett, hogy ilyet mondott.
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
