Miután Bokuto alaposan végig nézte a szobámat, nálam maradva átbeszéltük a mai napunkat a fiúkkal. Kellemes érzés volt velük lenni és csak beszélgetni. Már attól sokkalta jobban éreztem magamat, hogy ott voltam velük és nem hagyták, hogy egy pillanatig is egyedül érezzem magamat, vagy lefelé görbüljön a szám. Egy fél órás beszélgetést követően levonultunk Tetsuék szobájába. Közben kicsit féltem, hogy esetleg összefutunk egy olyan emberrel, aki tudja, hogy kik is ők és beköp minket. Azonban szerencsére ilyesmi nem történt.
- Olyan izgi, hogy itt maradtunk! - hadarta Bokuto, amikor már Tetsuék szobájában voltunk.
- Egyébként otthon mit mondtatok? Hol lesztek este? - kérdeztem rá, mire a két fiú feltűnően nem válaszolt - Mit mondtatok? - kérdeztem rá újra - Elmondtátok, hogy itt vagytok?
- Azt mondtam, hogy Akaashinál leszek ismét - mondta Bokuto.
- Én pedig azt, hogy Bokuto-sannál - vallotta be Akaashi is
- Hazudtatok? - néztem rájuk elkerekedett szemekkel.
- Anyáék biztosan nem engedték volna ezt meg - szól Akaashi kínosan.
- Nekem se apa - mondta el Bokuto.
- Istenem - sóhajtottam fel frusztráltan - Soha nem néztem volna ezt ki belőletek.
- Ezt most mérgesen mondod? - kérdezte meg Bokuto.
- Nem tudom - ráztam meg a fejemet - Akaashi elzüllik miattatok.
- Már züllött ő eléggé - nevetett Tetsu.
- Nem is vagyok az! - védte meg magát Akaashi.
- Nem-e? - nevetett fel Tetsu.
- Nem visszük a szobákba az ágyneműt és a cuccotokat? - kérdeztem meg hirtelen - Akaashi, felvisszük az ágyneműt a szobámba?
- Persze - állt fel a székről - Kozume - fordult Kenma felé Akaashi.
- Ott a szekrényemben - mutatott Kenma a saját szekrényére, miközben játszott.
Akaashi odasétált, majd kinyitotta a szekrényt és kivette belőle az ágyneműt. Ekkor pedig olyan történt, amitől a szívünk megállt egy pillanatra. Valaki kopogott egy pillanatra. Először ledermedtünk, aztán amikor újra kopogtak, Akaashi ijedten dobta le az ágyneműt a földre, és szinte feltépve a fürdőszoba ajtaját, befutott rajta, Bokuto ott állt megdermedve, az ajtó pedig nyitódott és Lev lépett be rajta.
- Baszki - sóhajtott fel megkönnyebbülten Tetsu - Lev, tudod kivel szórakozz!
- Miért? Mi a baj? - kérdezte meg ártatlan hangon.
- Máskor csak gyere be, kopogás nélkül! - rivalt rá Tetsu - A szívinfarktus kerülgetett!
- Szia Bokuto-san - intett neki Lev.
- Halloka - intett neki mosolyogva Bokuto.
- Ha most egy nevelő jött volna be, vagy egy diák, akkor...Jézusom, bele se merek gondolni - fogtam a fejemet.
Akaashi valószínűleg hallotta, hogy kint mi is történik, így ő kijött a fürdőből és intett Levnek és ő is neki.
- Mehetünk akkor? - vette fel Akaashi az ágyneműt a földről.
- Lev, voltak a folyosón? - kérdeztem meg.
- Nem nagyon - mondta.
- Jó, akkor mehetünk - néztem Akaashira, aki csak bólintott.
VOUS LISEZ
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Fiction Historique[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...