Háromnegyed óra elteltével úgy döntöttem, hogy felébresztem Akaashit, hogy eltudjon menni fürdeni. Nem volt a legkönnyebb, ugyanis nem volt szívem ahhoz, hogy felébresszem őt, és annyira mélyen aludt, hogy ez is megnehezítette a dolgomat. Végül megtettem, és felkeltettem őt, ő azonban még egy negyed óráig ébredezett, addig én engedtem vizet, hogy az egyikünk elmehessen fürdeni.
- Sikerült felébredni? - léptem vissza a szobámba.
- Ahaaa - húzta el a szót, miközben a szemét dörzsölte, az ágyamon ülve.
- Mész fürdeni elsőnek?
- Megyek - bólintott rá, majd felállt az ágyról, és lehaladva mellettem, a fürdőbe ment.
Én szedtem ki neki törölközőt a szekrényemből, majd utána vittem a fürdőbe.
- Melyik tusfürdőt használhatom?
- A kéket - mutattam a tubusra, miközben letettem a mosógép tetejére a törölközőt.
Akaashi közben levette a pólóját, majd felém nézett.
- Igen? - kérdeztem rá, hiszen úgy éreztem, hogy szeretne valamit mondani nekem.
- Nem szeretnél együtt fürdeni? - kérdezte meg kedvesen.
Mindenre számítottam, csak erre a kérdésre nem. Már egy ideje tudtam erre a választ, azonban még nem volt lehetőségem elmondani neki.
- Nem szeretném még ezt - vallottam be őszintén - Nem szeretnék veled elsietni semmit sem, és még nem állok készen arra, hogy együtt fürödjünk. Sajnálom.
- Szégyenlős vagy? - kérdezte meg barátom, miközben leült a kád szélére.
- Az is közrejátszik. Tudom, Tetsuval más volt, ő látott már ruha nélkül, nem is egyszer. De te más vagy - néztem zavartan a szemébe - Kicsit szégyenlős vagyok ilyen módon előtted. Te más vagy Akaashi. Te a barátom vagy.
- Pont ezért előttem nem kellene annak lenned - tartotta felém a kezét, amit én megfogtam, mire ő magához húzott. Jómagam leültem a lábára, ő pedig átfogta a kezével a derekamat - Ha nem szeretnéd, akkor nem kell. Nem fogok semmit se rád erőltetni. Egyszer majd eljön ennek is a maga ideje - simogatta meg az arcomat.
- Biztos nem baj? - néztem a szemébe.
- Nem - rázta mega fejét - Megértelek téged - adott puszit az arcomra - De ha meggondolod magad, szólj bármikor - szólt mosolyogva.
- Szólok - hajtottam a fejemet a vállára - Olyan jó, hogy itt vagy.
Akaashi felém fordította a fejét, majd adott pár puszit a homlokomra, majd ezt követően a számra is.
- Engedsz fürdeni? - kérdezte kedvesen.
- Csak egy picit még - bújtam hozzá szorosabban.
- Olyan aranyos vagy - ölelt magához szorosan - Túl aranyos.
Szorítottam egy utolsót Akaashin, majd elengedtem őt.
- Megcsinálom addig az ágyat - indultam el kifelé - Ha bármire szükséged van, akkor szólj csak.
- Szólok - intett nekem, én pedig visszamentem a szobámba.
Míg Akaashi fürdött, jómagam megcsináltam az ágyat, és kicsit összébb is pakoltam a szobámban. Egy negyed óra elteltével a nyitott szobaajtón visszajött Akaashi, akinek a derekán a törölköző volt körbe tekerve.
- Elfelejtettem a ruháim bevinni - szólt zavartan, majd a táskájához lépett, leguggolt, és kivette a táskájából a ruháit.
Akármennyire is akartam, nem tudtam levenni a tekintetem Akaashi meztelen hátáról, melyen megfeszültek az izmok, ahogy felállt. Aprót nyeltem, és piros arccal kezdtem el morzsolni a kezeimet.
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
