A szállásra érve az előtérben vártuk, hogy Katsunori-sensei és Yaku anyukája átvegyék a szobáknak a kulcsaikat. Közben igyekeztem Tetsut ébren tartani, ugyanis folyamatosan beakart aludni.
- Tetsu, ne aludj már el - csíptem a combjába, mire hirtelen rúgott egyet előre, és kishíján majdnem belerúgott az üvegasztalba.
- Kenma, ne csipkedj már - ütött Kenma vállára Tetsu, aki mellette ült.
Kenma értetlenül nézett rá, és inkább arrébb csúszott.
- Tetsu, én voltam - világosítottam fel.
- Te se csipkedj - csípett vissza.
- Rendben, - jött vissza az osztályfőnök - itt vannak a kulcsok, és a szobabe...Illetve - sóhajtott - Nagy nullával lenne egyenlő az, hogy én osztalak be titeket szobában. tessék, vigyétek, legyetek azzal, akivel akartok - sóhajtott.
A többiek egyből ugrottak, és miután Tetsu nagy nehezen feltápászkodott a az előtérben lévő székről, ketten léptünk az osztályfőnökhöz, akinek a kezében volt még választék a kulcsokat illetően.
- Na, na - húzta el a kezét - [Név], te Yaku édesanyjával alszol egy szobában.
- De ne már, most miért nem lehet velem egy szobában? - háborodott fel Tetsu.
- Komolyan megmered kérdezni? - illetődött meg Katsunori-sensei - Csak egy dolgot mondok. Együtt vagytok, én pedig nem szeretnék semminek a felelőse lenni a későbbiekben.
- Kirándulni jöttünk, én semmit se terveztem. Mégis mit gondol maga? - fintorgott Tetsu.
- Kuroo, drága édes fiam - lépett közelebb hozzá a férfi - Kérem a táskádat.
- Jó, ígérem megfelelően használjuk, csak ne csinálja már - tört meg Tetsu, én pedig elkerekedett szemmel néztem rá - A legstabilabb védelem van a kezemben - kacsintott.
- Hogy az hétszentség, hogy utánatok nem vállalok osztályt - szörnyülködött el Katsunori-sensei, majd Tetsu kezébe nyomott egy kulcsot, és megfogva a vállát eltolta magától.
- Délben itt találkozunk, ne feledjétek - szólt utánunk kedvesen Yaku anyukája.
Tetsuval a liftig sétáltunk, majd ott ő lehívta a liftet és vártunk.
- Te most komolyan hoz...
- Persze - vágott a szavamba - Inkább legyen - vont vállat mosolyogva, majd amikor leért a lift, ő belépett, én pedig követtem.
- Várj, tart a liftet - jött felénk Lev.
- Szia-szia! - integetett neki Tetsu mosolyogva, miközben megnyomta a kettes szintre vivő gombot, és az ajtó bezárult, mielőtt Lev odaért volna.
- Te bunkó vagy! - néztem fel rá.
- Szép, egészséges fiatalember, aki most van a fejlődő korban. Nézz ránk. Mi már vének vagyunk, és szükségünk van a liftre.
- Nem leszek veled egy szobában.
- Azt próbáld meg - nézett el rám meglepve.
- Meg is próbálom - néztem fel rá, majd miután kinyílt a liftajtó, kiakartam lépni, azonban nem tudtam, ugyanis Lev ott állt az ajtó előtt.
- Komolyan?! - szólt haragosan.
- Lev, szeretnéd ha veled lennék egy szobában? - szóltam, miközben Tetsu vérét szívtam.
VOUS LISEZ
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Fiction Historique[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
