Reggel arra ébredtem, hogy Tetsu puszilgatja az arcom, halkan beszél hozzám, és közben az oldalamat simogatja. A testemet kellemes melegség járta át, amiért a meleg takaró alatt, magához ölelve megtette velem ezeket a dolgokat. Kicsit megmozdultam, mire ő a nyakamba puszilt óvatosan.
- Ha fent vagy, ne aludj vissza - suttogta meleg lehelettel a fülembe.
Morogtam egy picit, majd erőtlenül megfordultam és közelebb húzódtam a fekete hajú fiúhoz. Ő tovább cirógatta az oldalamat, és egyik pillanatban be is vezette kezét a pólóm alá, és meleg ujjaival simogatni kezdte a bőrömet. Közben arcomra adott óvatos és simogató puszikat, melytől szinte a mennyekben éreztem magamat. Nagyon kellemes volt erre kelni, és akár mindennap megtudnám szokni.
- Hé, mondom, hogy ne aludj vissza - szólt kedvesen.
- Ha ezt csinálod, visszaalszom - motyogtam állomittas hangon.
- Hagyjam abba?
- Ne, kérlek...
- Ah, te - sóhajtott mosolyogva egyet, majd adott egy puszit a homlokomra, és arcát a hajamba fúrta.
- Hogy aludtál? - kérdeztem meg halkan, miközben az oldalánál magamhoz öleltem.
- Egész jól, és te?
- Túl jól - bújtam hozzá szorosabban.
- Körülbelül még egy fél órát pihenhetünk, de aztán tényleg kikéne kelni majd.
- Jó-jó - suttogtam.
Tetsu miközben simogatta az oldalamat, kicsit lejjebb vezette a kezét, és a fenekemen hagyta. Éreztem, hogy picit megszorítja, majd majd nemhogy közvetlen akkor, bele is csókolt a nyakamba.
- Hé - húzódtam el.
- Csak egy kicsit - húzott vissza magához.
- Azt szeretnéd? - kérdeztem rá, mire csak bólintott.
- Ne most reggel, kérlek - fordítottam magam felé az arcát.
- Este? - próbálkozott.
- Jó, jó - adtam puszit az ajkára, majd végül egy csókot is kapott.
Tetsuval még vagy húsz percig voltunk az ágyban, majd ezt követően elkezdtünk készülődni. Nem sokkal múlt el tíz óra és az osztállyal közösen mentünk el reggelizni, majd utána felküldtek minket, hogy szedjük össze a cuccainkat, ami után mehetünk a kirándulás következő állomására.
A szállás előtt állva Yakuval piros pacsiztam, miközben a többiek beszélgettek egymással. Lev elmondta, hogy jól tudott aludni, miután elment tőlünk, ezt pedig örömmel hallottam. Nagyon sajnáltam őt, amiért nehezen tudott meglenni az anyukája nélkül. Sokszor úgy éreztem, hogy felélednek legbelül az anyai ösztöneim, és vigyázni szeretnék a fiúkra. Bár lehet, hogy közrejátszik az is, hogy Bokuto részben úgy áll hozzám, mintha az anyukája lennék, és elmond olyan dolgokat, amiket valószínűleg a fiúknak nem merne.
- Mindenki itt van? - jelent meg a társaságunkban Katsunori-sensei, majd tartott egy gyors névsorolvasást.
- Senseeeei! - kiabált fel Lev - Ugye ide már busszal megyünk?
- Igen - bólintott a férfi.
- Tegnap bezzeg nem tudtunk volna azzal menni - morcoskodott Kenma.
- Tegnap városnézésen voltunk - nyugtattam.
- A busz a parkolóban van. Kérlek bennetetek, emberi módon menjünk oda és a sofőrnek se okozzatok fejfájást.
YOU ARE READING
Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|
Historical Fiction[Név] és Kuroo többek, mint barátok. A felejthetetlen, együtt töltött pillanatok folytatódnak, amint új év kezdődik, s visszamennek ismét a kollégiumba. A barátság extrákkal dolog kezd különös irányba torkolódni, kettőjük kapcsolata pedig egyre szív...
