Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Brock Rumlow ~7

ReginaOrss8 kérésére készült, remélem tetszik. Mindenkinek jó olvasást

[Olvasó szemszöge]

Tizenkét éves korom óta vagyok hajléktalan. Zsebtolvaj vagyok, ebből élek, vagyis így szoktam tudni ennivalót venni és így jutok be mások lakásába, hogy tudjak fürdeni, hasonlók. Már egy ideje figyelek egy fekete hajú férfit, folyton fekete ruhákban jár, de inkább tűnik valami rendőrnek, mint sem gyászolónak. Halványan elmosolyodtam, minden reggel most is reggel pontban hétkor lépett ki a lakása ajtaján. Eljátszottam, hogy fáj a lábam és bicegve indultam el a férfi felé. Mikor mellém ért épp telefonált, „megbotlottam" és a férfinak estem. Mindketten a földön kötöttünk ki, férfi döbbenten, kissé dühösen nézett rám. Az egyik kezem a mellkasán volt, a másik pedig észrevétlenül a bőrkabátja zsebébe csúsztattam. Kivettem a lakás kulcsokat és pénztárcát belőle.

– Jaj...bocsánat én...szinte egész életemben sánta voltam. Valahogy megbotlottam. – Mondtam egy kissé bocsánatkérő mosollyal. A férfi felsóhajtott, felállt és engem is felsegített.

– Megesik, de nem használna valami mankót? – Kérdezte semleges arccal, én kicsit elpirultam. Rekedtes mély hangja volt, a szemeiben sem volt semmi érzelem, mintha éveken állt tanulta volna, hogy ne mutasson érzelmet. Én csak bocsánatot kérve továbbra is játszva, hogy bicegek álltam el az útjából. A férfi, gyorsan felvette a telefont és sietős léptekkel indult tovább. Én csak mosolyogva vettem elő a tárcáját, kivettem a pénzt belőle. majd kidobtam a közelben lévő kukába. Megfogtam a kulcsot és elindultam a férfi lakás felé. Ahogy beléptem egy eléggé minimalista ház fogadott. Mintha a pasas csak aludni járt volna ide. Elkezdtem körbe nézni, hogy van-e valami kaja a hűtőben, hol lehet a dugipénz hasonlók.

– Nem szép dolog lopni és más holmija között kutakodni. – Mondta ugyan az a rekedt hang, ijedten fordultam hátra. Karba tett kézzel dőlt az ajtófélfának, a jobb kezében volt egy pisztoly. Hatalmasat nyeltem, felemeltem a kezeimet a fejem felé.

– Ez Egy Wesson Sw- 1911. Neked nem mond semmit, de hidd el nagyon jól tudok lőni vele. – Mondta nekem és közelebb lépett hozzám. – Kérem a pénzt, a kulcsot és mindent, amit elemeltél. – Komoly hangja volt, gyorsan kiürítettem a zsebeimet. Mosolyogva rázta meg a fejét, elrakta a pisztolyt, összevont szemöldökkel fogta meg a kezem. A kezeim kicsit piszkosak voltak tekintve, hogy már egy hete nem fürödtem. Az arcomat mindig tisztán tartottam, lehajtottam a fejem.

– Hol laksz? Haza viszlek. – Mondta egy fokkal kedvesebb hangon. Én nem válaszoltam, mert nem mertem elmondani, hogy nincs otthonom. A férfi felsóhajtott megfogta a kezem és visszavezetett a konyhába. Leültett egy székre, majd elkezdett teát főzni és sütni valamit. Letette elém a gőzölgő bögrét és egy tányért, amin két tükörtojás volt. Felnéztem rá, mire halványan mosolyogva bólintott egyet, hogy nyugodtan megehetem. Gyorsan elkezdtem behabzsolni a két tojást. Óvatosan bele-bele kortyolgattam a teámba. A férfi velem szemben támaszkodott a pultnak és folyamatosan engem figyelt. Mikor végeztem elvette a tányért és a mosogatóba rakta.

– Köszönöm...és sajnálom.

– Ugyan...megtettél mindent azért, hogy életben maradj. Ezért nem kell bocsánatot kérned. Hogy hívnak?

– T/N.

– Nagyon örülök, én Brock vagyok. – Mosolygott rám és kinyújtotta a kezét, amit elfogadtam és megráztam.

– Azt hiszem én most inkább megyek. – Mondtam halkan és felálltam a székről. Már épp indultam volna, mikor Brock megköszörülte a torkát.

– Tudod a munkám miatt elég sokat vagyok távol és van úgy, hogy hetekig, hónapokig távol vagyok. A lakás állott lesz és poros, sőt még a kaja is van, hogy rám romlik. Jól jönne valaki, aki rendben tartja és a társaságnak is örülnék. – Tátva maradt a szám a burkolt ajánlat hallatán. Mosolyogva öleltem meg Brock-ot és nem győztem neki hálálkodni.

Timeskip, mert Brock-ot lehetetlenség kiismerni

Azóta, hogy kiloptam a lakáskulcsot Brock zsebéből két év is eltelt és tavaly óta már egy párt alkottunk. Mikor felkeltem Brock a felkaromat cirógatta, mosolyogva fordultam meg. Szembe kerültem a vigyorgó Brock-kal, adott egy gyors csókot az ajkaimra.

– Jó reggelt T/N.

– Jó reggelt. – Köszöntem neki mosolyogva, az alkaromra támaszkodtam. Felakartam kelni, hogy csináljak valami reggelit, de a párom visszahúzott az ágyba. Halkan felnevettem, mikor a nyakamba fúrta a fejét.

– Brock...ne csináld már reggelit kell csinálnom.

– Dehogy kell. Végre szabadnapom van. Egy percre sem akarlak kiengedni a kezeim közül. – Átölelte a derekamat és én mosolyogva kezdtem el az engem ölelő karokat simogatni.

– Az kár, mert van egy apródág, aki igencsak éhes és engem nem hagy békán. Brock hirtelen ült fel.

– Úgy érted... – Én csak mosolyogva bólogattam, megfogtam az arcát.

– Hamarosan irodai munkát kell vállalnod, mert nem szeretném egyedül felnevelni a picit. – Brock szélesen vigyorogva ölelt magához, megfordított minket és közelebb hajolt a hasamhoz. Puszikat adott a hasamra, közben a hajával játszottam. – Befejezted? – Kérdeztem Brock-ot mikor már öt perce puszilgatta a még elég lapos hasamat.

– Hogy fejezhetném be? Apa leszek. – Vigyorogva nézett fel rám. – Annyira szeretlek.

– Én is szeretlek téged. – Mosolyogva néztem rá.