Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Steve ~8

VivienSimon1 kérésére készült remélem tetszik 🙂😊. A negyvenes években fog játszódni. Mindenkinek jó olvasást 🙂

T/N: te neved

V/N: vezeték neved

[Olvasó szemszöge]

Borzasztóan hideg van, fáj az oldalam. Remegve ülök a sarokba kuporodva. Három éve dolgozom Howard Stark mellett. Értek a fizikához és gyorsan számolok fejben. A Hydra körül belül négy hónapja rabolt el, hiába küzdöttem így is elkaptak. Pedig még Peggynél is jobban tudok harcolni, de valahogy leszedáltak.

Négy hónappal ezelőtt

Egy fém asztalhoz szíjazva ébredtem fel, egy kissé pocakos, kopaszodó, szemüveges férfi lépett mellém.

– Szép jó reggelt Miss. V/N.

– Mégis mit akar tőlem?

– Úgy tudom, hogy ön együtt dolgozik Starkkal szeretném, ha segítene nekem. Tudnom kell, hogy az Amerikaiak, hogy haladnak a találmányaimhoz való felzárkózás ügyében. - Szikrázó szemekkel néztem rá és szemen köptem.

– Rohadjon meg ott, ahol van. Amerikai vagyok, akkor se segítenék magának, ha pénzt ajánlana fel. - A német férfi megtörölte a szemüvegét és az arcát majd csalódottan nézett rám.

– Nagyon sajnálom, hogy így döntött. Nos, ha informátorként nem veszem hasznát, akkor ön fog segíteni nekem kifejleszteni egy módszert mellyel erősebbek lehetünk, mint a maguk szuper katonája.

[E/3 szemszög]

Dr. Zola vénásan beadott altató segítségével kábította el a kétségbe esetten kapálózó T/N-t. Ezek után neki állt, hogy átkösse az idegszálait, remélve, hogy a mostani módszerrel képes lesz képességeket adni a hölgynek. Eddigi kísérletei kudarcba fulladtak, alanyai vagy a beavatkozás közben vagy pedig utána haltak meg. Dr. Zola hosszú órákon keresztül kötötte át szinte az összes idegszálat, úgy érzi, hogy sikerült képességet adni Miss. V/N-nak/-nek. Elkezdte óvatosan befejezni az altató adagolását.

[Olvasó szemszöge]

Óvatosan nyitottam ki a szememet. Mikor félig meddig magamhoz tértem beszorult a levegőm, minden porcikám fájt. Olyan érzés volt mintha az összes csontom eltört majd összeforrt volna ugyan azon pillanatban. Ordibáltam, próbáltam kiszabadulni a rabságomból. Az asztalt magam alattam jég hidegnek éreztem, tetem tűz forró volt a fémhez képest. A szemüveges férfi mellém lépett két Hydra katonával, akik lefogtak engem.

– Mi...mit művelt velem? - Kérdeztem, szapora légvételekkel, mivel a tudós kíváncsian és boldog tekintettel vizslatott.

– Nos pontosan még én magam sem tudom. Viszont örülök, hogy életben van. Már alig várom, hogy meg tudjam mire is képes kedves Miss. V/N.

Ennek már négy hónapja, ezt onnan tudom, hogy Dr. Zola, mindennap elvitetett a laborba, hogy rájöjjön, hogy van-e képességem. Minden egyes alkalommal megvertek vagy megkínoztak, hogy előjöjjön a képesség, ha van. Legnagyobb bánatomra van, szerencsére nincs kamera abban a beton cellában, ahova beszoktak zárni így tudom gyakorolni a képességeimet. Képes vagyok tárgyakat lebegtetni és ha koncentrálok akkor hallom mások gondolatát és akár meg is tudom változtatni a döntéseiket is. Bár az utóbbi kimerítő. Nem akarom megmutatni neki a képességemet a németeknek, ha Dr. Zola rájön, hogy sikeres volt a módszere, akkor még Amerika Kapitánnyal sem lenne semmi esélyünk. Akár hányszor kudarcba fulladt a képességem előhívására, annyiszor vernek meg, Most is ez történt, a térdeimre hajtom a fejem és lehunyt szemmel próbálom meg rendbe hozni valamennyire a bordáimat. Legutóbb volt néhány horzsolás a felkaromon, ami nekem is csak itt tűnt fel, a képességemet véletlenül használtam a kis sebeken és begyógyultak. Erősen koncentráltam, mély levegőket vettem, éreztem, hogy a csontok újra egybe forrnak és a légzés is könnyebb lett. Vettem egy utolsó mély levegőt, majd hátra döntöttem a fejem. Erős lépteket hallottam meg a folyosóról, kicsit összerezentem. Koncentráltam és a Hydra katonák gondolataira koncentráltam. Hallottam, hogy a katonák mérges és idegesek, mert itt van a Kapitány és a csapata. Nagyon megörültem a hírnek és elkezdtem kiabálni, az ajtóhoz rohantam, ököllel kezdtem verni az vasból készült trágyat.

[Steve szemszöge]

Egyre bentebb kerültünk, remélve, hogy találunk egy térképet, amin rajta van még néhány bázis. Egyszer csak erős dörömbölésre és kiabálásra figyeltem fel.

– Valaki engedjen ki! Kérem valaki segítsen! - Női hang volt, kérdőn vontam össze a szemöldökömet, aztán beugrott, hogy Howard mesélte, hogy négy hónappal ezelőtt elrabolták az egyik vele dolgozó tudós hölgyet. Gyorsan elrohantam abba az irányba, ahonnan a kiabálást hallottam. A folyosón az összes ajtó nyitva volt kivéve egyet, azon dörömböltek. Odaléptem és a pajzsom segítségével levertem a lakatott, majd kinyitottam az ajtót. Odabent egy ijedt tekintetű, piszkos arcú velem egy korú hölgy volt. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor végig nézett rajtam.

– Rogers Kapitány, ha nem tévedek.

– Igen, ön gondolom Stark munkatársa.

– Kérem Kapitány maradjunk az T/N-nál/-nél.

– Steve, ha nem zavarja. – Legkevésbé sem, de jobb lenne, ha sietnénk. Még el kellene hoznunk egy kis fekete bőrkötéses könyvet. Zola abba írt néhány kísérletet. - Bólintottam egyet és követtem T/N-t a laborok irányába. Szerencsére a könyv, amiről beszélt ott volt az egyik asztalon, gyorsan elraktam és máris elkezdtem kivezetni innen T/N-t. Megjelent néhány Hydrás előttünk, magam mögé toltam, magunk elé helyeztem a pajzsom.

– Akármi is történik maradj mögöttem. - T/N megforgatta a szemét, felfutott a falra és az ellenség mögé került leütötte őket és a csípőre tette a kezét.

– Csak azért, mert értek a fizikához nem vagyok védtelen virágszál. - Mosolyogva emeltem fel a kezem, ezek után egymás mellett haladtunk és figyeltünk egymásra.

Most értünk ki a fiúkhoz, amikor megjelent Zola néhány katonával körbe véve. Ahogy láttam T/N nagyon dühös lett és villámló szemekkel nézett a kopaszodó férfira.

– Ne hagyják, hogy elvigyék a nőt! Szükségem van rá a kísérleteimhez! - Kiáltott a körülötte lévőknek. - Amikor elindultak felénk T/N felemelte mind két kezét, mire a Hydra emberei a levegőben kezdtek ellebegni, majd T/N elhajította őket. Ökölbe szorított kezekkel sétált a rémülten pislogó tudóshoz.

– Mondja meg, hogy hogyan lehet rendbe hozni engem. Nekem ez az erő nem kell! - Kiáltott az előtte állóra folytot hangon, mire a férfi halványan elmosolyodott. – Nem lehet rendbe hozni, hacsak nem akar nyaktól lefelé teljesen lebénulni. A fiúkkal összenéztünk. T/N hátra tántorodott és nemlegesen rázta a fejét. Lehajtotta a fejét gyorsan elfogtuk Zolát és elindultunk vissza a bázisra. Ahogy visszaértünk Howard mellett Peggy is örült annak, hogy T/N él, azonban szomorú, amiért nem lehet újra normális. Amikor kiléptem Buckyval a titkos bázis ajtaján felfigyeltem arra, hogy a tetőről a sikátor felé dobálnak köveket. Megbeszéltem Buckkal, hogy a bárban találkozunk. A tűzlétrán felmásztam a tetőre, ahol T/N-ra/-re bukkantam. Elnéző mosoly játszott az ajkaimon. Leültem a fiatal nő mellé. – Tudod, Peggy és Howard örültek neked, képesség ide vagy oda. T/N a személyiségeden nem fog változtatni az, hogy képes vagy dolgokat lebegtetni. Te, te maradsz és ezt senki nem tudja elvenni tőled. – Igen tudom, csak...képes vagyok megvédeni magam és mégis ez történt. Én-én nem értem, hogy miért engem választott ki Zola. Starkkal annyian dolgoznak rajtam kívül. Beszéltem az ezredessel egyébként- Fordult felem mosolyogva- Holnaptól kezdve én is a csapata része leszek Kapitány. - Kacsintott a végén, mire mosolyogva csóváltam meg a fejem.