Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Natasha ~2 Part II

stars-who-listen kérésére készült el a folytatás remélem tetszik 🙂😊😊

[Olvasó szemszöge]

Morgolódva ültem le a kanapéra. Steve szórakozottan figyelt engem a szokásos jegyzet füzetével a kezében.

– Na mi az T/N csak nem Tony fáraszt már megint azzal, hogy többször kéne szoknyát meg hasonlót viselned. – Morogva fontam össze a kezemet a mellkasom előtt és nemlegesen ráztam meg a fejem.

– Akkor meg mi a baj?

– Nat suliba akar küldeni...Nem akarok gimibe menni!

– Miét nem? - Vonta össze a szemöldökét, miközben kérdőn döntötte oldalra a fejét.

– Mert nem tudom, hogy mit csinálnak a korombeliek...tuti mindenki rajtam röhögne. Plusz ki akarna velem barátkozni? - Lehajtottam a fejem, hallottam, hogy Steve feláll. A vállamra tette a kezét, mikor felnéztem láttam, hogy előttem guggol, hogy a szemembe tudjon nézni. Mosolyogva figyelt engem.

– T/N erre még csak ne is merj gondolni, jó? Egy végtelenül, kedves, vicces, aranyos és értelmes kis lány vagy. Ha valaki nem akar barátkozni veled...nos nem szeretem ezt a szót használni, de akkor hülyék. - Halkan felnevettem, mire szélesebben mosolygott a szemembe. – Na ez az. Figyelj szerintem beszélj Tashával erről. Egyébként ránk mindig számíthatsz. - Megszorította a vállamat és felsétált a szobájába. Mély levegőt vettem és én is elindultam fel Nat szobájába. Halkan bekopogtam, nem szerettem volna feleslegesen zavarni és tiszteletlen sem akarok lenni. Kicsit meglepődtem mikor Tony nyitott ajtót, mosolyogva öleltem a zsenit.

– Szia Tony hát te?

– Ó az magán ügy kicsi és te mi járatban erre? - Nat is kérdőn nézett rám, szégyenkezve hajtottam le a fejem.

– Én...izé...beszélni szeretem volna Natashával. Persze visszajöhetek később.

– Nem szükséges mi már mindent lerendeztünk, igaz? - Nézett vissza Tony az Özvegyre, mire a vörös nő biccentett egyet. Stark megveregette a vállam, ahogy ellépett mellettem. Besétáltam az Özvegy szobájába.

– Sajnálom, hogy az előbb összevesztünk. Tudom, hogy jót akartok nekem csak nem hiszem, hogy jó ötlet, ha suliba megyek.

– T/N miért gondolod ezt?

– Mert én nem tudok úgy viselkedni. Nem tudom, hogy mit csinálnak a tinik. Nem akarok csalódást okozni. – T/N figyelj arra gondoltam, hogy örökbe fogadnálak. Persze tudom, hogy két év múlva 18 leszel, de szeretnék a gyámod lenni. - Döbbenten néztem rá, gyorsan odamentem hozzá és megöleltem. Eleinte csak lefagyva állt a karjaim között, majd viszonozta az ölelésem.

– Remélem nem kell anyunak hívnom téged. - Felnevetett és szorosabban húzott magához.

– Hagyjuk ezt az anyukázást oké? - Kicsit eltolt magától és mosolyogva nézett rám. – Ettől függetlenül én felelek érted és be kell tartanod a bulis szabályaimat. Ha később akarsz haza jönni bárhonnan hívsz vagy írsz. Világos? - Szalutáltam egyet.

– Igen is asszonyom! - Feleltem komoly arccal mire egyszerre kezdtünk el nevetni. Aláírtuk mind ketten a papírokat, amik Nat íróasztalán voltak. Ez után egymásba karolva mentünk le a szokásos filmnézős pénteket megtartani. Már mindenki odalent várt ránk. Leültünk a kanapéra és az ölünk be vettünk egy kis tálnyi popcornt. Nevetve beszélgettünk, pedig nagyban megy a film. Bár már megszoktam, hogy mindig ez lesz a filmből. Szinte senki nem nézi beszélgetünk cukkoljuk egymást. Mosolyogva dőlök újdonsült „anyukám" vállának. Félig a filmet félig pedig a beszélgetésekre figyeltem. Kicsit fáradt voltam már, bár nem akartam volna felmenni. Az ilyen pillanatok azok, amiket nem lehet visszaszerezni, ha már elmúltak. Ezért maradok jó együtt örülni és nevetni a családoddal. Pedig az elején próbáltam távolság tartó lenni, de ezt egyikük sem hagyta. Tony mindig hívott szerelni, Sam futni míg Vízió főzni és sorolhatnám tovább. Nehéz lett volna nem megszeretni őket, ha folyton ilyeneket csináltak és csinálnak még mindig. Nagyon örülök, hogy Nat lett a gyámom.