Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Paul Bettany ~1

SheilaBarnesStark köszönöm, hogy megírhatom ezt e történetet.

R/N/N: random női név

[Olvasó szemszöge]

Kicsit idegesen léptem be a stúdióba, hisz nem mindennap kerül az ember a Marvelhez friss diplomásként. Az, hogy meglepődtem nem kifejezés, hisz a diplomám is aznap jött meg mikor az állásajánlat. Mély levegőt vettem, majd egy kis útba igazítás után elmentem abba a szobába, ahol majd a sminkeket és maszkokat kell majd megcsinálnom. Szerencsére az elején még R/N/N fog felügyelni, mivel ő volt az egyik oktatóm még az egyetemen. Előszedtem a dolgaimat és kipakoltam mindent a számomra kijelölt asztalra. R/N/N akkor ért be, mikor én végeztem, szélesen mosolyogva ölelt meg.

– Úgy örülök, hogy itt vagy T/N.

– Én is nagyon örülök neki. Bár még mindig nehezen hiszem el, hogy itt dolgozhatok.

– Ugyan már olyan ügyes kezed van és egyébként is jó érzéked van hozzá. Mondhatni egy igazi őstehetség. – Mosolyogva öleltem meg újra, egyszer csak nyílt az ajtó és egy magas szőke hajú, szemüveges férfi lépett be rajta.

– R/N/N sajnálom, hogy késtem és, hogy megzavartam valamit.

– Semmi baj Paul nem késtél, egyébként nem zavartál meg semmit. Hadd mutassam be legújabb maszkmesterünket T/N V/N-t. Ha engem kérdezel egy igazi őstehetség. – Megforgattam a szemeimet, viszont mosolyogva léptem a férfi elé kinyújtva a kezem, hogy bemutatkozzak, hiába tette ezt már meg nekem R/N/N.

– T/N V/N, nagyon örülök.

– Paul Bettany és részemről az öröm. – A formaságok után R/N/N leültette Pault, hogy elkezdhessük feltenni a maszkot. Hiába vagyok „őstehetség" R/N/N szerint Paul sminkjét nem akartam elrontani, így egy kicsit asszisztáltam, de ez nem zavarta egyikőjüket sem. Mindketten eltudták képzelni, hogy mennyire izgulhatok.

Timeskip, mert Vízió mindenki meglepetésére tud bendzsózni

Mára végeztünk a forgatással és R/N/N megkért, hogy majd szedjem le a sminket Paulról. Természetesen belementem, hisz ezt is gyakorolni kell, hogy minél jobb és jobb legyen az ember. Az arcáról már sikerült leszednem és már csak a karján volt festék. Picit ideges voltam és remegett a kezem, ami Paulnak is feltűnhetett.

– Minden rendben T/N?

– Igen persze minden csak egy kicsit ideges vagyok. Első nap egy ilyen neves helyen...

– Nem könnyű, hiába vagyok már jó pár éve színész elég ideges voltam, mikor el kellett mondanom a szövegeimet J.A.R.V.I.S.-ként pedig, akkor még nem is voltam jelen. T/N teljesen érthető, hogy izgulsz, de nem kell. R/N/N igaza volt valóban őstehetség vagy. R/N/N meg sem kellett szólalnia azt adtad oda neki, ami kellett. – Enyhe pír szökött az arcomra, szerencsére végeztem, Paul volt olyan rendes, hogy megvárt. Kicsit elhúztam a számat, mikor ránéztem az órára.

– Szuper... – Morogtam, miközben összeszedtem a cuccaimat.

– Baj van?

– Semmi komoly csak annyi, hogy ma már tuti gyalogolnom kell. Nincs kedvem zakózni egyet a gördeszkámmal.

– Gördeszkával jöttél dolgozni?

– Igen nem lakom messze, szóval nem kartam kocsiba ülni.

– T/N...én szívesen haza viszlek. Én kocsival jöttem és rosszul érezném magam, ha történne veled valami.

– Köszönöm az jó lenne. – Mosolyogtam rá, amit rögtön viszonzott ezen eszmecsere után elindultunk a kijárat felé. Sokat beszélgettünk az út során. Borzasztóan hálás voltam Paulnak, amiért felajánlotta, hogy haza visz. Bevallom én is nyugodtabb vagyok, hogy nem kell végig sétálnom az alig kivilágított utcákon. Mikor Paul leparkolt egy kicsit felé fordultam az ülésen.

– Köszönöm, hogy haza hoztál. – Gyorsan puszit nyomtam az arcára. – Jó éjt. Holnap találkozunk. – Mosolyogtam a kissé lefagyott színészre. Ezek után kiszálltam az autóból és besétáltam a lépcsőházba, ahol lakom.