Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Sebastian Stan ~2

Andi_nesirj kérése készült remélem tetszik. Ez a történet megtalálható SheilaBarnesStark könyvében is, nézetek rá, mert nagyon jó író. Mindenkinek jó olvasást.

[Sebastian szemszöge]

Érdekes volt visszajönni Constancába, hisz nyolcéves voltam, mikor elköltöztünk innen. Ettől függetlenül élveztem, hogy itt töltöttem a karácsonyt és a Szilvesztert is itt töltöm. Éppen a főtéren sétálgattam, hiába vagyok itt már egy hete még mindig szokatlan az, hogy minden felől román beszélgetéseket hallok. Forró teát iszogatva sétálgattam és figyeltem a fel-fel bukkanó tűzijátékokat. Egy fiatal nő sétált nem sokkal előttem és vagy a tűzijátékokat vagy az utcán sétálgatókat fotózgata. Néha elővett egy kis jegyzetfüzetet és lefirkantott néhány sort. Felnéztem az égre, mosolyogva néztem a színes kavalkádot. Mikor újra az utcára vezettem a tekintetemet a nő nem volt sehol sem, de a jegyzetfüzete az utca macskakövén pihent. Összevontam a szemöldököm, odasétáltam és felvettem a kis füzetet. Jobb oldalt volt egy kis sikátor, mikor benéztem láttam, hogy a fiatal nőt egy férfi nyomja a falhoz. Szegény nem tudott segítségért kiáltani, mivel a pasas befogta a száját. Nem is gondoltam végig, hogy mit csinálok. Elrántottam a másik fickót és behúztam neki egyet. Visszafordultam és megláttam, hogy a nő remegve ül a földön. Gyorsan levettem a kabátomat és a vállára terítettem. Könnyes szemmel nézett fel rám, de azért láttam, hogy felismert.

– Tudom felesleges kérdés, de jól van hölgyem?

– A helyzethez képest jól vagyok köszönöm. – Mosolygott rám, bár látszott rajta, hogy nehezen megy neki. Felé nyújtottam a teámat, hálásan nézett rám. Elindult ki a sikátorból az utcán is egymás mellett sétáltunk. Észre ettem, hogy néha lopva rám pillanat, általában akkor, mikor beleivott a teába.

– Csak nem egy rajongóhoz van szerencsém? – Halvány mosollyal az arcán bólintott egyet, mosolyogva húzódtam hozzá még közelebb, mert láttam, hogy még a kabátommal a hátán is fázott.

– Nem is találhattak volna jobb embert Bucky szerepére. Ugyan olyan hősies vagy, mint ő. – Felnevettem és megvontam a vállamat, miközben a felkarját kezdtem simogatni.

– Mit mondhatnék? Átvettem néhány dolgot a karaktereimtől.

– Hát, ha ugyan úgy megtennél mindent a családodért, mint Jefferson, akkor nincs vele semmi baj. – Válaszolt, miközben a szemembe nézett. Először ledöbbentem, utána viszont szélesen mosolyogva húztam közelebb, ha ez még lehetséges volt. Sokáig beszélgettünk miközben sétálgattunk Hajnali egy körül, már látszott T/N-n, hogy fáradt. Megkértem, hogy mondja el merre van az otthona, hogy haza kísérhessem. Nagyon meglepődtem, mikor egy hotel címét adta meg. Nem tettem szóvá csak elvezettem a szállodáig. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, így mikor elértünk a hotel bejáratához megkérdeztem.

– T/N, mond csak miért egy hotelban szállsz meg? És hogy-hogy ilyen jól tudsz angolul? Már ha nem veszed tolakodásnak a kérdést.

– Ne félj nem veszem, egy multinacionális újság irodánál dolgozom. Kiküldek ide, hogy leírjam, hogy Európában, hogyan ünnepelnek az emberek. New Yorkban lakom egyébként. Negyedikén indulok haza.

– Én is negyedikén indulok vissza. Lenne kedved velem visszautazni Amerikába?

– Persze, szívesen. – Válaszolt teljesen elpirulva, mosolyogva tűrtem egy tincset a füle mögé. Mosolyogva néztem rá, már éppen levette volna a kabátomat.

– Ne. Hagyd csak, majd visszaadod, mikor haza megyünk. – T/N csak mosolyogva bólintott egyet, majd besétált a szálló ajtaján. Szélesen vigyorogva indultam én is a saját szállásomra. Remélem, hogy T/N-val/-vel hamarabb is találkozok, mint a repülő út.