Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Bucky ~16

Ez a történet megtalálható lesz/ megtalálható SheilaBarnesStark második kötetében. Nézetek rá, mert kiválló író. Mindenkinek jó olvasást.

[Bucky szemszöge]

Stark már megint tart egy puccos partit, amire minket is meghívott. Úgy tudom, hogy azt a fura Pókfiút. Állítólag a mi drága pókunk elhívta néhány iskolatársát, akik normálisan viselkednek vele. Pietro meg Stark elég izgatottnak tűnt, mikor megtudták, hogy jön egy végzős lány is. Nem igazán értettem, hogy miért. Már csak három nap van a partiig és a lányok elmentek vásárolni, Parker még suliban van Wilson meg bement a városban lévő veterán központba. Steve, Stark és a Maximof fiú társaságában ültem a nappaliban. Legjobb barátom elkezdett kuncogni, arcom láttán mivel ahogy a két jó madár ecsetelték, hogy fogják elcsavarni az ifjú hölgy fejét. Ezzel szemben én csak morogtam egy sort, mikor a két nő csábász elment Steve érdeklődve fordult felém.

– Buck miért reagáltál így? Régen éltél haltál volna egy ilyen lehetőségért.

– Nem is tudom Steve...olyan sok minden változott bele értve minket is. Nem hiszem, hogy menne az ami régen. – Ugyan már Buck neked az a véredben van. - Felállt és elindult az edzőterem felé. – Tonyval és Pietroval ellentétben te még nőcsábásznak is úriember voltál. - Vigyorgott rám, miközben utána dobtam egy párnát.

Timeskip, mert Steve egy karácsonyfát fest Bucky fémkarjára és a vörös csillag lesz a csúcsdísz

Ez is eljött, Tony Stark Karácsonyi partija. Puccos és kissé giccses, legalábbis szerintem. Akárcsak Steve én is a régi katonai dísz egyenruhámat vettem fel. Kicsit később érkeztem, mint a többi vendég. Már mindenki táncolt még Natasha is táncolt Stevevel. Mosolyogva ráztam meg a fejem és elindultam a bárpult irányába. Kicsit meglepődtem, mikor ott ült egy fiatal lány. Bár Stevenek azt mondtam, hogy már nem vagyok szoknyapecér, mégis végig néztem. Egy gyönyörű szép halvány menta zöld ruhát viselt, aminek alját ezüst csillám díszített. A magassarkúja szintén ezüst színű volt. Érdeklődve léptem mellé.

– Egy ilyen fiatal lány hogy-hogy nem táncol?

– Jézusom...ennél jobb dumát nem tudtál kitalálni? - Fordult ingerülten felém, ám ahogy jobban szemügyre vett tátva maradt a szája. – Barnes Őrmester én annyira sajnálom...én azt hittem, hogy...

– Hogy Tony vagy Pietro jött vissza vagy más akar bepróbálkozni? - Kérdeztem mosolyogva, bólintott egyet. – Kérlek maradjunk a Buckynál. Rég voltam én már Őrmester.

– Ugyan már. - Legyintett egyet. – Az apám és a nagyapám is katona volt. Hiába szerelt le a nagyapám ugyan úgy tisztelettel tekintettek rá a katonák. Sőt még a rendőrök is a tisztirangjának megfelelően szólították őt. - Elkerekedett a szemem. Intettem a mellette lévő székre, hogy leülhettek-e. Mosolyogva bólintott egyet és a kezét nyújtotta nekem. – T/N V/N nagyon örülök.

– Enyém az öröm T/N. Mond csak milyen tiszt volt a nagyapád? Már ha nem veszed tolakodásnak.

– Jaj dehogy tolakodás. Alezredes volt apukám pedig Kapitány. Majdnem felsikítottam, mikor megláttam Rogers Kapitányt.

– Hogy-hogy?

– Anya sokat mesélt apáról, mikor még fiatal volt. Anyu mesélte, hogy milyen magas volt szőke hajú és kék szemű akárcsak én. - Mosolygott rám, bár láttam, hogy a szemében szomorúság csillogott. Kedvesen mosolyogtam rá, próbáltam üzenni a szememmel, hogy nagyon sajnálom, hogy ha kell mellette állok. Kíváncsian nézett rám, kicsit közelebb ült hozzám. Félig felvontam a szemöldököm, de mosolyogva néztem rá – Mesélnél nekem a régi New Yorkról? Olyan kíváncsi vagyok rá. - Gyermeki izgatottsága miatt felnevettem, de azért bólintottam egyet, hogy mesélek neki.

Timeskip, mert Peter szilvás matricákat ragaszt minden hova, még a motorjára is

Nagyon sokat beszélgettünk. T/N mesélte, hogy ez az utolsó éve és borzasztóan izgul az érettségi miatt. Az is szóba került, hogy az összes barátja mondja neki, hogy feleslegesen aggódik, hisz sokat tanul rá. T/N nem igazán szeret táncolni, mégis velem sokat táncolt. Táncolás közben is sokat beszélgettünk vagy éppen nevettünk. Ahogy a karjaimban tartottam T/N-t megértettem amit Steve és Peggy mondott a jó partnerről. Hiába táncoltam sok lánnyal a 40-es években. Nem volt meg ugyan az az érzés, mint most T/N-val/-vel. A vendégek nagy része már hazament, már csak Parker és T/N maradt itt. Mély levegőt vettem odaléptem T/N-hoz/-hez. Megköszörültem a torkomat, T/N érdeklődve fordult felém. Idegesen nyeltem egyet, miközben továbbra is mosolyogtam. Kinyújtottam a kezem és meghajoltam.

– Meg tisztelne az utolsó táncával, hölgyem? - Hallottam, hogy T/N elkezdett kuncogni. Belehelyezte a tenyerét az enyémbe, mire felnéztem rá. Egy mosolygós arcú lány arcával találtam szembe magam.

– Ezer örömmel Őrmester. - Szélesen elvigyorodtam, szinte repülve kísértem T/N-t a táncparkettre. Közel húztam magamhoz és vigyorogva néztem őt. T/N a szeme sarkából néha-néha rám nézett. Egyszer csak mosolyogva fordult felém. Kérdőn mosolygott rám, felvonta mind két szépen ívelt szemöldökét.

– Mi az? Miért nézel így rám?

– Semmi, csak sok-sok év után végre megtaláltam a tökéletes partnert. - Mosolyogtam rá, mire pír szökött az arcára. A szám végeztével, gyorsan puszit nyomott az arcomra, majd elsietett a már ajtóban váró Peter és Happy irányába. Lefagyva álltam a parketten. Igazi kezemmel hozzá értem arcom azon részéhez, ahova T/N nyomott csókot. Lágyan elmosolyodtam, majd kisietem, hogy még tudjak inteni a távozó középiskolás párosnak.