Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Chris Evans~2

SzSara7 köszönöm szépen az ötletet

[Olvasó szemszöge]

A legelső Amerika Kapitány film óta dolgozok stylistként a Marvel filmeken. Éppen a Polgár Háború forgatásán vagyok. Elkezdtük megbeszélni a sminkesekkel, hogy melyik ruhához milyen smink illik vagy éppen fordítva. Általában egynél több ötlettel állok a színészgárda elé, hogy tudjanak miből válogatni és ne az legyen, hogy van egy ruha és ha az nem jó akkor megint heteket kell várni a következőre. Robert szerint nálam jobb stylisttal még nem dolgozott együtt, ami nagyon jól esett, hisz már elég régóta van a színészi szakmában. Nagyon álmos vagyok, mivel egész este a ruha terveken dolgoztam és a dolgozó szobámban aludtam el. Reggel kómás fejjel mentem a közös „konyhába" ahol Seb, Robert, Chris és persze mindenki kedvenc Sólyomszeme is a reggelit fogyasztotta. Utóbbi kettő úgy evett, mint a lovak vagyis állva. Ásítottam egyet és intettem nekik, majd a kávégép mellé léptem. Töltöttem magamnak egy jó nagy adagot és azt kortyolgatva fordultam a pusmogó fiúkhoz. Kérdőn vontam fel a szemöldökömet s néztem végig rajtuk.

– Mi az srácok?

– Mi? Semmi...nincs semmi. - Kezdte Evans, mire összevontam a szemöldököm nem szokott ilyen szét szórt lenni.

– Biztos nincs baj? – Elé álltam és a vállára helyeztem a kezem. – Nem szoktál ilyen lenni. - Evans csak hevesen bólogatott, mire megvontam a vállamat. Leültem Seb és Robert közé az asztalhoz, a kávémat iszogatva bambultam magam elé. A tenyeremen támasztottam a fejem, teljesen elkalandoztam a ruhák irányába. Egyszer csak egy kéz legyezgetett a szemem előtt, megráztam a fejem és ránéztem a kéz tulajdonosára, aki Sebby volt.

– T/N figyelsz te rám?

– Tessék? Sajnálom Seb teljesen elkalandoztam. - Mind annyian mosolyogva néztek rám.

– Nincs semmi baj. Azt kérdeztem, hogy mitől vagy ilyen fáradt.

– Ja...áh semmi érdekes csak dolgoztam...- Ásítottam még egyet. Jeremy felvont szemöldökkel ette a szendvicsét. Szemeivel jelezte, hogy mégis mit dolgoztam, hogy ennyire fáradt vagyok. – Egész este a ruhákon dolgoztam. Már nagyából meg van, hogy mit viseljen Seb, amikor Buckyt játssza. Mármint mikor még nem harcoltok.

– Tényleg? - Csillant fel Sebastian szeme, mire én mosolyogva bólintottam egyet. – És mond csak nem lehetne, hogy?

– Ó nem, nem Mr. Stan sajnálom, de tartom magam a régi dolgaimhoz. Miszerint csak akkor láthatja a ruhát, ha kész vagyok.

– Naaa...T/N kérlek...-Bociszemekkel nézett rám, mire egyszerre nevetünk fel a fiúkkal. Megittam a kávémat intetett egyet nekik és visszamentem dolgozni. Hogy minél hamarabb kész legyek és ezáltal a film is hamarabb elkészülhessen.

Timeskip, mert Christ letámadja Dodger, mikor haza ér a forgatásról

[Chris szemszöge]

T/N egy fantasztikus tehetség. nagyon ügyesen állítja össze a ruhákat. Már az első közös filmünkben óta szerelmes vagyok belé. T/N-n kívül már az egész stáb tudja és folyton viccelnek velem, hogy ebben a szempontban ugyan olyan béna vagyok, mint az általam játszott csillagos hős. Szerintük el kellene hívnom randira, hisz ki mondana nekem nemet? Hát ez az! T/N nem olyan, mint a többi ember! Képes minden egyes pillanatban meglepni, mind az ötleteivel, mind a nézőpontjával. Mi van, ha visszautasít? Nem tudom, hogy mit kellene tennem. Hamarosan vége a forgatásnak és T/N visszafog utazni Európába. Ahogy közelebb érünk az utolsó forgatás napjához egyre szomorúbb vagyok. Sajnos T/N-nak/-nek is feltűnt ez, ezért sokszor vágott vicces fejeket és próbált meg felvidítani engem. Ezzel viszont egyre nehezebbé tette a haza utazását. Most van egy kis szünetem és elhatároztam, hogy elhívom T/N-t egy randira. Éppen telefonált és olyasmiket hallottom, hogy szeretlek, pusszantalak és a férfihang a vonal másik végéről azt hiszem úgy köszönt neki, hogy szia drágám. Összevontam a szemöldököm, T/N elég passzívnak tűnt vele szemben, bár ez nála bármit jelenthet. Robert vigyorogva állt mellettem.

– Hát Evans, jobb, ha belehúzol. - Kérdőn fordultam mindenki kedvenc Vasembere felé. – Ha így folytatod megint hetven évet kell várnod egy táncra. – Nevetett fel, mire csak elkezdtem morogni. – Jaj csak nem megbántottam Cap?

– Robert mond csak miért bántod szegény nagypapit már megint? - Robert hangosabban kezdett nevetni, míg T/N vigyorogva nézett ránk. Oldalba böktem Robertet, mire csak vigyorogva indult el tőlünk. – Na pá! Megyek kínzom a másik nagypapit is! - T/N elkezdett nevetni, mire az én arcomra is egy fél mosoly kúszott. Éppen belekezdtem volna a kérdésembe, mikor rezdült T/N telefonja, csalódottan sóhajtottam egyet. Tudom nem szép dolog, de megnéztem az üzenetet. Valami olyasmi, hogy már várom a vacsorát. Elkezdett visszaírni, pánikba estem. – Szeretlek! Kérlek gyere el velem randira! - Kiáltottam, mire mindenki felém fordult T/N-t is beleértve.

– Tessék? – Hatalmasat nyeltem és lehajtottam a fejem.

– Sz...szeretlek és gyere el velem egy randira kérlek. - A végére teljesen elhalkultam, csodálkoztam volna azon, hogyha rendesen értette volna. T/N az arcomra vezette a kezét és felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. Mosolyogva kezdte el cirógatni az arcomat, mire felgyorsult a szívverésem.

– Szívesen elmegyek egy randira. Sajnos a ma nem jó, mert apámmal van „randim". -Rajzolt idéző jeleket azzal a kezével, ami nem az arcomon pihent. Holnap viszont szabad vagyok.

– Komolyan mondod?

– Persze...Mindig nagyon kedves vagy velem és aranyos volt ez a kirohanásod is...- Pirult el egy picit a végére. Nyomott egy puszit az arcomra. – Most viszont mennem kell. Még szeretnék átöltözni az apámmal való vacsora előtt. Szia.

– Szia...- T/N ezek után elhagyta a stúdiót, én pedig vigyorogva sétáltam vissza a többiekhez. Mikor odaértem Downey hitetlenül rázta meg a fejét.

– Evans mikor azt mondtam húzz bele nem pont erre gondoltam. - A pár perccel előbb történtek hatására szélesebben vigyorodtam el.

– De bevált nem? - Mindenki hitetlenül rázta meg a fejét, nevetett rajtam és különös gondolkodás módomon.