Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Natasha ~2

Ez egy Parental oneshot lesz a drága Fekete Özveggyel. SheilaBarnesStark köszönöm szépen az ötletet

[Natasha szemszöge]

A Shield és a Hydra bukása óta sok munkánk van a csapattal. A Bosszúállókkal sok Hydra bázist töröltünk el a föld színéről. Elég közel vagyunk a Szibériai vadonhoz, hamarosan elérjük a Hydra területet. Éppen a fegyveremet csatoltam fel, mikor landoltunk a Quinjettel. A Kapitánnyal együtt léptünk ki a gépből. Óvatosan lépkedtem a számítógép terem irányába, mikor odaértem gyorsan bezártam az ajtót magam mögött és elkezdtem letölteni az adatokat, a többiek pedig elkezdik kiütni és elfogni a Hydrásokat. Mikor elkészültem elindultam a Quinjethez.

– Srácok nekem kellene egy kis segítség! - Hallottam meg Clint kissé kétségbe esett és küszködő hanggal. Szóltam neki, hogy máris megyek és indultam segíteni neki. Öt perc alatt oda értem Clint a földön feküdt eszméletlenül. Letérdeltem mellé szemügyre vettem, hogy milyen sérüléseket szerzett. Szerencsére semmi komolyabb, csak elég csúnyán fejbe verték, ezért felrepedt a szemöldöke.

– Fiúk Clint orvosi ellátásra szorul. Jó lenne, ha értünk jönnétek.

– Rendben Nat, tizenöt perc és ott vagyunk. - Válaszolt Steve, észrevettem, hogy valaki megmozdul. Odafordultam és még épp időben sikerült elhajolnom az arcom felé lendülő ököl elől. Mikor felnéztem egy alacsony göndör hajú fiatal lány állt előttem. Kérdőn vontam fel a szemöldököm felálltam és felvettem az alapállást.

– Figyelj az én nevem Natasha Romanoff. Hadd, hogy segítsek, nem kell azt tenned, amit ők akarnak.

– Miért inkább tegyem azt, amit az a fél eszű fél szemű akar? - Kérdezte gúnyosan, miközben fintorgott egy sort. Elkezdtem nevetni, döbbenten pislogott rám.

– Nem Shield ügynök vagyok. Pontosabban mondva azok voltam, de most már a Bosszúálló vagyok. - Leengedtem a kezeimet és mosolyogva néztem a vacilláló lányt.

– De...én nem tudom mi mást csinálhatnék, mint ez. - Mutatott körbe, kétségbe esetten, még mindig mosolyogva léptem elé. A vállára tettem a kezem. – Nem félj, majd én segítek. Plusz ott lesz a többi Bosszúálló is.

– Hát nem hiszem, hogy ő segíteni fog. - Hajtotta le a fejét, miután Clint irányába biccentett.

– Ne félj Clint nem fog haragudni. Csak viccelni fog veled, de semmi probléma nem lesz, higgy nekem. - Szerencsére a végére ő is elmosolyodott. Sokat beszélgettem T/N-val/-vel. Kedves lánynak tűnik, attól függetlenül, hogy itt nőtt fel. Mire a többiek ideértek már egymásba karolva nevettünk. T/N egy kicsit zavarba jött a hirtelen megnőtt tömeg miatt, de látszott rajta, hogy próbál erősnek maradni. Miután sikerült felébreszteni Clintet és T/N is bocsánatot kért tőle elindultunk a Quinjetre. T/N végig mellettem maradt kimérten lépkedve, csak megforgattam a szemem és átöleltem a vállát. – Ne félj nem fognak megenni. Egyébként megtaníthatnál arra a mozdulatra, amivel kiütötted Bartont. - Felnevetett és ő is átölelte a vállamat.

– Szívesen, ha te is tanítasz nekem pár fogást.

– Megegyeztünk T/N.- Mosolyogtam rá, amit ő is viszonzott. A haza út során sokat beszélgettem a fiatal lánnyal és sok mindenben hasonlít rám. T/N egy idő után fáradtan dőlt a vállamra, hamar elnyomtam az álom. Mosolyogva figyeltem a vállamon szundító lányt. Mikor visszaértünk nem volt szívem felkelteni ezért az ölembe kaptam és bevittem a szobámba.

Timeskip, mert Clint még részegen is a céltábla közepébe talál

T/N fél éve van nálunk és sokat edzünk együtt. Mostanában sokkal többet mosolyog, mint az első pár héten. Fél órája edzünk együtt, T/N most magyarázta el, hogy miképpen vitte földre Clintet öt perc alatt. Kikerekedett szemmel néztem rá, majd elismerően biccentettem. Felvettük az alapállást, azt beszéltük meg, hogy először én próbálom meg. Utána T/N megmutatja, hogy mi a helyes feladat. Mikor megcsináltam kapkodva vettem a levegőt, mivel elég bonyolult az a kombináció.

– Na milyen voltam?

– Nem volt rossz csak nem vitted le eléggé a súlypontod és szélesebben kell lennie a lábaidnak. - Homlok ráncolva gondoltam végig, amit T/N mondott, bólintottam egyet. Felvettem az alapállást és jeleztem neki, hogy kezdjen bele. T/N valóban lentebb vitte a súlypontját, mint én. Nagyon hamar a földre kerültem, valaki elkezdett nevetni a pálya szélén. Érdeklődve fordultunk abba az irányba. Odanézve Stevet láttam meg, aki a hasát fogva nevetett, gondolom rajtam. T/N felállt rólam és nekem is segített.

– Nem hittem volna, hogy bárki képes a földre küldeni Natashát. - Mosolygott T/N-ra/-re, T/N csak lehajtotta kissé piros arcát. Kérdőn néztem rá, de inkább mosolyogva fordultam a hívatlan vendég irányába.

– Mi szél hozott erre Steve?

– Arra gondoltam, hogy edzhetnénk együtt. Bár már meggondoltam magam, ha egy fiatal tinédzser is földre tud vinni, ki tudja én mit művelnék veled. - Steve és T/N egyszerre kezdett el nevetni. Karba font kézzel fordultam T/N irányába, mire abbahagyta a nevetést és lehajtotta a fejét

– Bocsánat...- Motyogta, átöleltem a vállát és közel húztam magamhoz.

– Ugyan nincs semmi baj. - Összeszedtem a cuccaimat és elindultam kifelé. A kilincsen volt a kezem, mikor visszafordultam. – Nos én nem érek rá, de az a fiatal tinédzser rá ér. Szóval vele edzhetsz Steve. T/N kikerekedett szemmel tátott szájjal vizslatott. – Jó szórakozást! - Kacsintottam egyet és végleg kiléptem az edző terem ajtaján.