Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Steve ~6

ladymadey kérésére készült, remélem tetszik 🙂

[Olvasó szemszöge]

Néhány hete megkeresett egy Maria Hill nevű hölgy. Úgy gondolja, hogy jó tagja lennék a Shieldnek. Nem igazán értem, hogy miért pont engem akarnak. Jó az igaz, hogy hasonló kiképzést kaptam, mint amilyet az oroszok, de akkor is csak egy mezei kommandós vagyok. Mindegy köszöntem szépen a lehetőséget, de nem kértem belőle. Jó nekem ez a kommandós munka a CIA-nál. Ma egy elég húzós bevetés után haza estem. Ledobtam a táskámat az ajtó mellé a fogas alá, felakasztottam a kopottas bőrkabátomat. A szemem sarkából észrevettem valami mozgást a konyhából. Elővettem a fegyveremet és macskaléptekkel indultam el a megfelelő irányba. Magam elé tartottam a pisztolyt és mikor felkapcsoltam a villanyt teljesen ledöbbentem. Egy afro-amerikai szemkötős férfi állt előttem, halál nyugodt arccal.

– Mit keres a lakásomban?

– Tudja nem sokan szoktak nemet mondani nekem.

– Biztos bólogató bábuk veszik körbe. - Feleltem gúnyosan. Kérdőn vonta fel a szemöldökét. – Szóval magáé a Shield? - Kérdezem mire a férfi bólintott egyet. Megforgattam a szememet és elraktam a fegyveremet. – Nézze én már megmondtam annak a Hillnek is, hogy köszönöm szépen, de nekem tökéletesen jó a mostani munkám.
– Igen erről már Hill ügynök is jelentést írt, ezért néztem meg a mai akcióját és úgy gondolom, hogy ön kiváló tagja lenne a Bosszúállóknak. - Tátott szájjal néztem rá, majd kitört belőlem a nevetés.

– Mondja csak ezt, hogy akarja beadni nekik? Nem hiszem, hogy ők örülnének annak, ha maga a nyakukra küldene egy egyszerű kommandóst.

– Valóban, de ha fenyegetésnek vélik idejönnek.

– Hogy mi?!- Kérdezem döbbenten, már éppen közelebb lépnék a férfihoz, mikor egy kisebb robbanás rázta meg a házamat és a nappaliba repültem. Fájdalmasan nyögtem, miközben feltápászkodtam a földről. Kicsit szúrt az oldalam ezért odakaptam a kezem, valami ragacsos, meleg anyag folyt a tenyeremre. Mikor a szemem elé emeltem a kezem megláttam, hogy véres.

– Jaj, de szuper...- Morogtam az orrom alatt, körbe nézve láttam, hogy az egész nappalim egy romhalmazzá vált. Ezért én kinyírom azt a nyamvadt félszeműt! Újra elővettem a pisztolyomat, miközben figyelmesen füleltem, hogy honnan számítsak a Bosszúállókra.

– Kezeket fel és akkor nem esik baja. - Hallottam meg Amerika csillagos hősének hangját.

– Azzal már egy kicsit elkéstem Kapitány. - Gyorsan elrejtettem a fegyvert és hirtelen felé fordultam, egy kicsit megütöttem, majd mellkason rúgtam, hogy távolabb kerüljön tőlem. Elismerést véltem felfedezni a szemében, de mikor a jobb oldalamra nézve komorrá vált és egy kis sajnálatot is felfedeztem kék íriszeiben. Hirtelen két fém karperec került a kezemre, majd egy mágnes miatt összeütődtek a testem előtt. Összeszorítottam a fogaimat és fintorogtam egyet.

– Jaj Cap kezdem unni, hogy folyton fedeznem kell téged. - Megforgattam a szemem tipikus Stark beszólás. – Nem értem, hogy Fury miért gondolta a hölgyet fenyegetésnek. Bár az igaz, hogy igazán szemre való teremtés. - Mosolygott rám a sisakja nélkül és még kacsintott a végén.

– Jesszus ez a duma van, akit levesz a lábáról? De örülök, hogy nem itt nőtem fel. - Láttam, hogy a Playboy teljesen ledöbben és azt is, hogy a Kapitány elmosolyodott. Megláttam az egyik piszka vasat, ami a kandalló mellett szokott lenni. Gyorsan felkaptam és szét feszítettem a bilincsemet, az egyiket Amerika Kaptány pajzsára, a másikat pedig a Vasember páncéljára dobtam, így a két bosszúálló egymásnak „rohant". Belőlem kitört a nevetés és mikor összegörnyedtem felsziszentem. Homályosan láttam és sípolni kezdett a fülem. Egyre nehezebb volt talpon maradni és a levegőt is nehezebb volt venni. Összeestem volna, ha a Kapitány nem kapta volna el a felkaromat. Bágyadtan néztem rá, láttam, hogy mozog a szája, de nem hallottam azt, hogy mit mond. Hirtelen megjelent a félszemű, nagyon dühös voltam rá. Láttam, ahogy Stark teljesen döbbenten nézett rám, gondolom most mondták el nekik, hogy egy mezei kommandós vagyok. Stark elkezdett ordibálni az igazgatóval, nekem egy fáradt mosoly játszott az ajkaimon. Neki dőltem az engem tartó férfi vállának, mire mintha álomból ébredt volna az ölébe kapott és kivitt a házból egy furcsa repülőgépre. Ezután teljesen elvesztettem az eszméletemet.

Timeskip, mert a Bosszúállók nem értik Rhodey vicceit, de mindenki más nevet rajtuk

Lassan három hónap telt el azóta, hogy Fury igazgató rám küldte a Bosszúállókat. Miután befoltoztak és rendbe jöttem, nagyon jól elbeszélgettem a világ hőseivel. Főleg Nattel a hasonló kiképzésünk miatt, de igazából mindenkivel jól kijövök. Az elején Tony próbált a dumáival felszedni, de én folyton visszavágtam neki és ez nálunk már ilyen baráti civódássá vált. Leginkább mégis Stevevel szerettem időt tölteni, bár ő sokszor van küldetésen. Megértem, hogy egy hősnek ez úgy mondva a feladata. Magamnak is nehezen vallottam be, hogy szerelmes vagyok Rogersbe. Amíg nem jöttem rendbe teljesen sokszor meglátogatott és sokat segített, hogy tudjak pihenni. Gondolataim mély tengeréből az ajtómon való kopogás húzott vissza a való világba.

– Szabad! - Kiáltottam, ki miközben szidtam a rossz sorsomat. Egy kedvesen mosolygó Steve Rogers lépett be az ajtómon, amit be is csukott maga után. Mosolyogva álltam fel az asztalomtól. – Szia T/N van egy perced rám? Szeretnék kérdezni valamit.

– Rád Kapitány mindig van időm. - Még mindig mosolyogva bólintott. Megköszörülte a torkát és komoly képpel nézett a szemembe.

– Szóval van egy lány, aki nagyon tetszik. Mit gondolsz, hogyan kellene kimutatnom neki, hogy szeretem? - Kérdezte szemeimet és arcomat fürkészve.

– Milyen ez a lány? - Kérdeztem, szomorúan, kissé csalódottan.
– Kedves, okos, gyönyörű. Nagyon bátor ugyanis Buckyval is beszélgett, amit nem sokan mernek megcsinálni. Nem mellesleg még Furynak is visszaszól. - Ahogy beszélt róla egyre jobban és jobban csillogott a szeme.

– Ne habozz és tedd meg az első lépést. - Mondtam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
– Igazad van. Értett egyet velem, majd megcsókolt, miközben az arcomat simogatta. Először meglepődtem, de aztán viszonoztam a csókot.