Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Dr Strange ~4

Figyelem! A sztori a Végjátek után játszódik, de Tony nem halt meg! Ahogy Nat sem! Jó olvasást 🙂

[Olvasó szemszöge]

Nagyon boldog voltam, amikor Tony mondta, hogy Dr Strangetől tanulhattok varázsolni. Szerencsére megbeszélték vele, hogy arra az időre, amíg tanít beköltözök a New Yorki szentélybe. Stevetől hallottam, hogy a varázsló helyett jobban szereti a titkos tanok mestere megnevezést, de a Dr Strange is megfelel neki. Kicsit idegesen keltem, hisz ma fogok először találkozni a jövőbeli mesteremmel. Összepakoltam néhány holmit, Tony mondta, hogy ruhát nem kell vinnem, mivel ott fogok kapni tanonc ruhát. Szóval a sporttáskában volt a laptopom, a telefonom és néhány könyv is, bár Sam szerint kell majd annyi könyvet olvasni, hogy felesleges. Meg persze egy tisztasági csomagot is bepakoltam és bár Tony mondta, hogy ruha nem kell én mégis raktam néhányat. Reggelizni már a sporttáskával együtt vonultam le. Már mindenki ott volt és fél kómás fejjel turkált az amúgy isteni finom reggeliben. Mosolyogva köszöntem nekik.
- Szép jó reggelt mindenkinek! - Páran felém fordultak, de a többség csak egy "Reggel-t" féleséget morgott vissza.
- Na jó Tina mond csak hogy van neked ilyen nagy élet kedved már most? - Kérdezte Tony egy bögre fekete kávét kortyolgatva
- Mond csak Tony, hogy lehet az, hogy legalább az ötödik kávédat iszod és még mindig úgy mozogsz, mint egy zombi? - Szóltam neki vissza gondolkodás nélkül. A társaság azon fele, aki már képes volt felfogni, hogy mi van körülötte elkezdett nevetni rajtam, de legfőképp Tony tátott szájú arcán.
- Remélem azért csak Starkkal ilyen különben igencsak hosszú lesz az oktatása. - Szólalt meg mögülem egy férfihang. Mikor odafordultam egy különös ruhába öltözött férfi állt velem szemben komoly arccal, de ha jobban megfigyeltem láttam, hogy a szeme mosolyog. Nagyot nyeltem, mert a többiek mesélése alapján tudtam, hogy ki áll velem szemben. Felé léptem egyet.
- Atina Starflower. Dr Strange, ha nem tévedek. - Nyújtottam a kezem. Strange elismerően húzta fel a szemöldökét, majd egy kedves mosolyt varázsolt az arcára és megrázta a kezem.
- Nagyon örülök Atina. Remélem nem probléma, ha tegezzem. - Én is elmosolyodtam és visszahúztam a kezem.
- Nem egyáltalán nem zavar Doktor, de ha kérhetem maradjunk a Tinánál, ha ez önnek nem probléma.
- Nekem tökéletes. Ha neked jó akkor mehetünk is. - Felvettem a táskámat a vállamra és izgatottan, egyben kíváncsian néztem a mágusra. Ahogy láttam legszívesebben jót nevetett volna rajtam.
- De Tina.... nem is reggeliztél...- Próbált még marasztalni egy kicsit Steve. Én csak legyintettem egyet, hogy nem fontos.
- Tina, nyugodtan reggelizz egy keveset. Ráérünk nem sietünk sehová. - Morogtam egy keveset. Felkaptam egy csokis palacsintát és amilyen gyorsan tudtam betömtem a számba.
- Jesszus Tina...úgy örülök, hogy ezt egy ideig nem kell látnom. - Csak a szememet forgattam Tony fintorgó arcán.
- Mehetünk? - Kérdeztem Stranget, mire ő bólintott egyet. Megnyitott egy portált és máris a szentélyben voltunk. Tátott szájjal néztem körbe.
- Ez a hely gyönyörű.
- Nos egy ideig itt leszel szóval lesz időd gyönyörködni benne. - Mosolyogva néztem a "mesteremre".

Timeskip, mert Peter egyszer úgy kap csomagot, hogy Peter Parkőr

[Strange szemszöge]

Lassan egy hónapja tanítom Tinát és nagyon ügyesen csinálja. A portál nyitás sajnos nem megy neki, de Wongtól hallottam, hogy a tanítványom általában fény mágiáról és a természeti bűbájokról olvas. Érdekesnek találom, hogy a könyvtár szinte összes könyvét kiolvasta, ami a fényről annak manipulálásáról és változtatásáról szól, de még mindig nem tud portált nyitni. A portál nyitás valamilyen szinten a fény manipulálása szóval ezért nem értem, hogy miért nem megy neki. Talán....csak egy kis ösztönzésre van szüksége. Természetesen nem azt tenném vele, amit velem is tettek. Egy órán keresztül próbálja Atina megnyitni a mágikus kaput. Fájdalmasan felsóhajtott és elfeküdt a szentély padlóján. Két karját az arcára fektette.
- Én ezt feladom! - Nyöszörgött a karjai mögül, mire én felkuncogtam.
- Jól van semmi baj. Gyere mutattok valamit. - Kíváncsian nézett rám, mert eddig mindig jó sült ki belőle, ha ezt mondtam neki. Azonnal felpattant és mosolyogva vizslatott. Elvezettem őt a három ajtóhoz, mikor odaértünk felé fordultam.
- Mi a kedvenc helyed?
- Tessék? - Nézett rám kérdőn.
- Mi a kedvenc helyed?
- A Deitroit-i folyó partja. - Mondja őszintén. Mosolyogva forgattam meg a szerkezetet és hamarosan már a középső ajtón keresztül a Deitrot-i folyó volt látható. Tina tátott szájjal nézte az ajtót, már éppen a kilincshez nyúlt volna mikor köpeny egy kicsit rácsapott a kezére.
- Aú!- Mondta kissé fájdalmasan.- Ezt most mért kaptam?- Nézet kérdőn és kissé durcásan köpenyre
- Azt akarja mondani, hogyha oda szeretnél menni, akkor nyiss meg egy portált.- Köpeny hevesen bólogatott a gallérjával.
- De....de nekem az nem megy.....- Mondja kissé remegő hangon.
- Figyelj Tina legyen az a hajtó erőd, hogy ide juss.- Mutatok a középső ajtóra.
- Jó legyen, de ha nem sikerül átmehetek az ajtón?- Nézett rám kis kutya szemekkel. Mosolyogva Bólintottam egyet. Mély levegőt vett és lehunyt szemmel próbálta meg újra a kapu kinyitását. Ezúttal sikerült neki. Annyira boldog volt, hogy gondolkodás nélkül megölelt.
- Sajnálom....én...nem...csak úgy jött.... bocsánat...- Habogott pironkodva.
- Semmi baj. - Felelek kissé piros arccal. Mikor Atina elakart húzódni, akkor köpeny nem engedte, sőt, ha lehet még közelebb húzta hozzám.
- Köpeny engedd el Tinát! Szerintem szeretne már a kedvenc helyen lenni. - Köpeny még mindig nem tágított.
- Miért is csinálja ezt? - Nézet fel rám zavarodottan. Felsóhajtottam és lenéztem rá.
- Azt hiszem én tudom...- Kezdek bele kicsit félve a választól. - Tina eljönnél velem egy....egy randira? - figyeltem arca minden rezdülését, szeme csillogását. Atina mosolyogva bólintott egyet.
- Igen, nagyon szívesen. - Köpeny ezután elengedett minket, de én még mindig a kezeim közt tartottam. Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, végül pedig megcsókoltam.