Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

T'Challa ~2

Cukokra kérésére, mindenki kedvenc macsekja.

[T'Challa szemszöge]

Ross ügynök megkért, hogy segítsek neki egy tolvajjal kapcsolatban. Állítása szerint hasonló képességekkel rendelkezik, mint én. Ez kissé furcsa (inkább lehetetlen) számomra, de természetesen segítek neki. Jó barátom és elmesélte, hogy tőlük is sok fontos információt ellopott. Ma este valószínűleg lefog csapni egy kisebb fegyver szállítmányra (a fülest Shuri küldte neki). Ha nem tévedünk szokása ott hagyni graffitiket, azokon a helyszíneken, ahonnan ellop valamit.
- Mindenki a helyén van? - Szólalt meg Ross ügynök a fülesben. Mindenki helyeslően válaszolt engem is beleértve. - Felség, szeretném, még egyszer megköszönni, hogy segít nekünk.
- Ez a legkevesebb. - Válaszolok, majd csendben figyeljük, hogy mikor érkezik a tolvaj. A plafonon lévő acél gerendákon indul el a fegyver irányába. Valóban nagyon kecsesen mozog, akár egy macska. Lehet tényleg olyan képességei vannak, mint nekem?
- Shuri, tudsz mondani valamit róla? - Kérdeztem halkan a húgomat.
- Jane Mayflower, hét éves kora óta a Hydra neveli, gyilkosság nem, de kisebb-nagyobb lopások köthetők hozzá.
- Bármi más?
- Bocsi bratyó ennyit tudok.
- Rendben és köszönöm hugi.
- Nincs mit, sok sikert. Figyelj tudod, hogy nem vagyok oda a hegyi beszédeidért, de lehet, hogy most bejönnének.
- Meglátom, hogy bejön-e és köszönöm a meglátásod.
- Bárhol, bármikor. - Ezután csendben figyeljük, hogy mit fog következőnek lépni Mayflower kisasszony. Leugrott a két őr mögé és kiütötte őket. Felnyitotta a ládákat, erre vártunk Ross ügynök megnyomott egy gombot és egy bilincs repült a kezére.
- Mi a fene??
- Jane Mayflower! Hátráljon el a ládáktól és lassan forduljon meg! - Az összes ügynök Janere szegezte a fegyverét. Lassan megfordult, kissé dühös arccal kapkodta a szemét várva a támadást, mikor rám nézett gúnyosan elmosolyodott.
- Komolyan? Ha nem jön be Vasember jön a macsek? - Kérdezte tőlünk ugyan azzal a mosollyal.
- Sajnálom Miss. Mayflower, de nem fog tudni úgy meglógni, mint, ahogy Mr. Stark elől tette.
- Ó azt majd meglátjuk. - Felelt sejtelmesen és szét tépte a bilincsét. Nem várta meg míg elkezdünk lőni rá, felugrott a falra, onnan pedig a gerendákra és kiugrott az ablakon. Én gyorsan követtem őt. Percekig futottam utána, mire sikerült utol érnem, gyorsan ráugrottam hátulról. Mindketten gurultunk egy keveset.
- Jane kérlek, nem kell harcolnunk, ha most megadod magad a szavamat adom rá, hogy nem kerülsz börtönbe. Hallgass rám, az az út, amin jársz nem vezet fényes jövő felé. Ha velem jössz, akkor tudok segíteni neked, viszont, ha nem tartasz velem, akkor vadászni fognak rád és akkor nem lesz nyugtod. - láttam, hogy elgondolkodik azon, amit mondtam. Aztán hirtelen arcon vágott az öklével.
- Kösz, de nem kell a könyör adományod. - Mondta teljesen dühbe gurulva és tovább folytatta az ostromlásomat. Hárítottam és hátráltam, nem szerettem volna ártani neki.
- Mi az a nagy király nem tud ütni csak védekezni? - Kérdezte tömény gúnnyal a hangjában.
- Nos, ha valóban így szeretnéd, akkor legyen. - Ezután nem kímélten, beleadtam apait-anyait. Ő kérte, hát én megadom neki. Húsz perce folyamatosan harcolunk, ahhoz képest nagyon jól bírja az ütéseket.
- Oké én ezt meguntam. - Mondja egy váratlan pillanatban és rám dob egy kis korongot. Közben ütéseket mértem rá, a kesztyűje elkezdett világítani, csettintett egyet és a földön kötöttem ki.
- Nagyon élveztem ezt a kis közjátékot.
- Jane, eresz el! Hidd el ez nem megoldás semmire! - Összeszedte a holmiját, amit a harc közben le kellett dobnia, a táskájából kilógott egy festékszóró, amit visszatért és a vállára kapta a táskát. Apró papír fecnire felírt valamit, majd a kezembe nyomta.
- Bocsi cicám, de nem szeretem, ha megmondják, mit és hogyan csináljak. - Elindult a tető széle felé, még utoljára visszanézet rám. - Ja és arra- Mutatott a kezemre. - nagyon vigyázz, nem akarom, hogy az a CIA kézbe kerüljön általa pedig én is. Már várom, hogy jelentkezz. - Kacsint rám mosolyogva és leugrott a tetőről. Körülbelül tíz percig voltam a tetőnek szögezve, gondolom ennyi idő kellett neki, hogy eltűnjön. Egy különös kód volt a papírra írva, majd megkérdezem a húgomat, ha visszatértem Wakandába. Visszamentem Ross ügynökhöz és a csapatához. Kérdeztek, hogy mi történt én pedig mindent elmondtam- a fecnit kivéve- Ross kissé csalódott volt, de megköszönte a segítséget, már a haza vezető út során beszéltem Shurival és rájött, hogy miféle kód volt. Amint meg volt a felület azonnal írtam neki, sajnos nem válaszolt, csak akkor mikor haza értem.
- Nem is olyan rossz. - Írta az üzenetemre.
- Köszönöm, bár be kell vallanom, hogy volt egy kis segítségem.
- Igen gondoltam :), ettől függetlenül örülök, hogy beismerted.

Ezután órákon keresztül beszélgetünk. Már négy hete beszélgetünk és egyre jobban kedvelem még a kissé szarkasztikus stílusa ellenére. Arra gondoltam, hogy elhívom egy randira... Múlt héten elkezdünk videón is beszélgetni. Mély levegőt vettem mielőtt felhívtam volna.
- Nahát kit fújt ide a szél?
- Jane- Szóltam rá, hogy inkább el se kezdje.
- Jól van befejeztem. Hogy vagy kis király? - Mosolyogtam a becenevemen. Az első üzenet váltásunk óta így szólít.
- Jól vagyok, köszönöm és te, hogy vagy?
- Jól, bár a te drága Ross ügynök barátod mostanában nagyon rám szállt. - Hangosan felnevettem fintorgó arcát látva.
- Én megmondtam, hogy ez lesz.
- Jól van na. Beismerem igazad volt. Most boldog vagy?
- De még mennyire- Nézek rá fülig érő szájjal. - Jane kérdezni akartam. Egy ideje már beszélgetünk és arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy randira?
- Szívesen csakhogy, ha kilépek a házból, akkor CIA elkap és akkor egy börtön céljából randizok veled. - Mosolyog rám.
- Én arra gondoltam, hogy itt Wakandában randiznánk. Elmennék érted, ha nem nagy baj.
- Nem, én is nagyon szeretnék randizni veled.
- Akkor holnap megyek érted jó?
- Persze.