Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Dr Strange ~6

Ez a történetet VirgZelfel kérésére készült remélem tetszik. Az ötletet  innen is köszönöm SheilaBarnesStark. Figyelem! A történet egyáltalán nem fogja követni a filmek eseményeit. Megértést köszönöm. Mindenkinek jó olvasást🙂

[Stephen szemszöge]

Éppen egy az utcában lévő pizzériába. Köpenyt ezúttal sikerült rávennem arra, hogy itthon maradjon. Kiléptem az ajtón és véletlenül neki mentem valakinek. Szerencsére sikerült elkapnom. Lenézve egy gyönyörű őzike szempárt láttam meg, aki meglepődve pislogott az én szemeimbe. Kedvesen mosolyogtam rá, ahogy segítettem neki újra felállni. Kivette a fülhallgatóit és nyelt egy nagyot.

– É-én nagyon sajnálom. Nem akartam önnek menni.

– Ugyan nincs semmi baj. Én sem figyeltem teljesen előre. - Elmosolyodott és a füle mögé tűrt egy tincset. Egy pillanatra elbambultam, ezért megköszörültem a torkomat. – Lenne kedved enni egy pizzát? Persze csak akkor ha ráérsz. - Tettem hozzá gyorsan. Utolsó mondatom miatt kuncogott egy kicsit, de bólintott egyet, hogy mehetünk.

Timeskip, mert Köpeny vigyáz Morganre, jobban mint Wong és Strange

T/N-val/-vel ezek után sokszor összefutottunk a szentély előtt. Elmondása szerint szeretett sétálni miután végzett az egyetemen. Viszont azt még mindig nem árulta el, hogy minek is tanul pontosan. Azt mondta nem szeretne felvágni vagy, hogy azt gondoljam róla, hogy el van kényeztetve, hasonlók. Ahogy telt az idő egymásba szerettünk, ma este is randit beszéltünk meg, viszont nekem előtte el kellett ugranom egy megbeszélés miatt a Bosszúállókhoz. Éppen a tárgyaló folyosójára léptem, mikor neki mentem valakinek. Akárcsak T/N-t őt is sikerült elkapnom.

– Azt hiszem, hogy ez már szokásunkká válik. - Kuncogott fel, döbbenten néztem le T/N-ra/-re.

– T/N...te hogy kerülsz ide?

– Én...hát én...én itt lakom...- Hajtotta le a fejét, miközben a haját piszkálta. Mosolyogva nyúltam az álla alá, hogy a szemembe nézzen. Ujjbegyeimmel simogattam az arcát.

– T/N drágám, miért nem mondtad el? Nem lettem volna mérges. Nem is hittem volna, hogy el vagy kényeztetve. Szeretlek, mindennél jobban. - Csókot nyomtam a homlokára. – Most mennem kell, de este mindent megbeszélünk rendben?

– Rendben. - Rám mosolygott, puszit nyomott az szám szélére, majd mind ketten. Egy kisebb vigyorral az arcomon léptem be a tárgyalóba.

Timeskip, mert Peter elkéri a köpenyt, hogy Strangenek tudjon beöltözni Halloweenkor

[Olvasó szemszöge]

Kicsit izgultam a randi miatt. Stephen nem tűnt dühösnek, de nem tudtam, hogy fog reagálni, ha meg tudja, hogy kinek vagyok a lánya. De igaza van ideje, mindent őszintén megbeszélni a dolgainkat. Sóhajtottam egy nagyot, ahogy meghallottam a már jól ismert erős lépteket. Megfordulva a vigyorgó Stephennel találtam szembe magam. Kérdőn vontam fel a szemöldököm, de azért mosolyogva néztem vissza rá.

– Mire fel ez a nagy jó kedv?

– Nincs semmi oka Miss. Stark. - Elkerekedett a szemem, mire szerelmem elkezdett nevetni.

– Kinyírom apát.

– Nem kell, véletlenül vettem észre a képedet a telefonján, mikor rá kérdeztem mondta, hogy a lánya látható a képen. Ezt igazán elmondhattad volna, nem hittem volna, hogy el vagy kényeztetve. Egy végtelenül kedves lány vagy hatalmas szívvel. - Megöleltem és a nyakhajlatába fúrtam a fejem. Éreztem, ahogy könnyek marják a szemem.

– Annyira szeretlek.

– Én is nagyon szeretlek téged T/N. Akár Stark vagy akár nem. - Ezek után nem mentünk el vacsorázni. Stephen elvitt egy hegy tetejére, hogy megnézzük a naplementét. Gyönyörű szép volt és borzasztóan boldog voltam, hogy a szerelmem nem volt mérges, amiért nem mondtam el ki vagyok.